Nem jött be a fiatalítás az RC Lensnál

Az RC Lens háza táján az előző idényt átmeneti szezonként fogták fel, amelynek elsődleges célja az volt, hogy a korábban szerződtetett fiatal labdarúgók minél jobban beépüljenek a csapatba, miközben a korábbi meghatározó futballisták szép lassan elhagyják a gárdát. Ennek megfelelően a nyáron szinte senki sem érkezett a Félix Bollaert stadionba, ám egyelőre úgy tűnik, hogy a terv nem nagyon vált be, mert kilenc forduló után a Sang et Or továbbra is a középmezőnyben szerepel.

Az RC Lens a 2001-2002-es pontvadászatban még ezüstérmet szerzett Franciaországban, ráadásul csak az utolsó játéknapon bukta el az aranyérmet az Olympique Lyonnal szemben. Az akkori csapatban olyan futballisták játszottak meghatározó szerepet, mint Guillaume Warmuz, Jocelyn Blanchard, Valerien Ismael, Jean-Guy Wallemme, Stéphane Pedron, Ferdinand Coly, El Hadji Diouf vagy Antoine Sibierski - ma ezen focisták közül senki sem szerepel a Félix Bollaert-stadionban.

Rögtön a második hellyel végződött idény után elment Diouf (őt a Liverpool FC vette meg), Ismael (visszatért korábbi egyesületéhez, az RC Strasbourghoz) és Wallemme, aki befejezte pályafutását; majd a legutóbbi idény közben távozott Warmuz, Pedron és Coly is - még ha az utóbbi csak kölcsönbe is. A helyükre szinte egytől egyig tehetségesnek mondott, ám fiatal és kevés élvonalbeli tapasztalattal rendelkező labdarúgók érkeztek, akik csak lassan tudták felvenni az első osztály ritmusát - ennek megfelelően már az előző idény közben megfogalmazódott a klub vezetőségében az a gondolat, hogy a 2002-2003-as idényt feláldozzák a jövőbeli jobb szereplés érdekében.

Így is történt: a szakember, Joel Muller a legutóbbi pontvadászat második felében már inkább ezeknek a labdarúgóknak igyekezett játéklehetőséget biztosítani, akár az eredményesség rovására is, mint ahogyan arra is felkészült, hogy a "nagy öregek" közül hírmondónak maradt focisták a nyáron elhagyják az egyesületet.

A kölcsönből visszatért Colynak nem ajánlottak új kontraktust, a szenegáli hátvéd végül az olasz AC Perugiában kötött ki, szintén nem kapott új kontraktust az egykoron a Juventus FC-t is megjárt Blanchard (ő az osztrák FK Austria Wien profija lett), a szintén más klubtól visszarendelt Pedront pedig eladták a másodosztályú FC Lorient-nak. Mivel ez a három focista már az előző idényben sem zavart sok vizet, az ő távozásuk igazából nem érintette érzékenyen a csapatot, viszont az is nyilvánvaló volt, hogy a két legeredményesebb támadó, Sibierski és Daniel Moreira közül az egyik távozik a városból.

Mindkét focista iránt Angliából volt érdeklődés, és kettejük közül végül Sibierski "nyert", ő igazolhatott külföldre. A focista hozzáállására jellemző, hogy szó szerint elnézést kért a drukkerektől, amiért nem a klub, hanem a saját érdekeit vette figyelembe, de Moreira sem panaszkodott amiatt, hogy elvették tőle az angliai szereplés lehetőségét. "Antoine távozása után nem tehettem meg, hogy elhagyom a csapatot. Tárgyaltam az elnökkel, Gervais Martellel, aki azt mondta nekem, hogy a Lens egyfajta szimbólumává akar tenni, én képviselem majd a kontinuitást a klubnál, éppen ezért hamarosan két vagy három évvel meghosszabbítom a szerződésem" - nyilatkozta a csatár, aki a keret tagjai közül legrégebb óta van a Vér és Aranynál: 1998-ban igazolt a Sang et Orhoz az US Valenciennes-től.

Új labdarúgó alig érkezett a csapathoz: a Lens leigazolta ugyan a finn kapust, Niki Mäenpää-t az Espoo együttesétől, de a mindössze 18 esztendős hálóőrt csak harmadik számú portásnak vették meg, és a kölcsönből visszaérkezett focisták közül is csupán a veterán, számtalan egyesületet megjárt csatár, Bruno Rodriguez maradt a klubnál, a többieket ismét továbbadták. Vagyis Mullernek az előző idényben is látott gárda állt a rendelkezésére, azzal a különbséggel, hogy vészhelyzetben immár nem számíthatott az egykori nagycsapat rutinos tagjaira. Ráadásul az előzetes tervekkel ellentétben a Lens mégis csak elindulhatott az UEFA-kupában, köszönhetően Franciaország előkelő helyezésének a Fair Play-tabellán, márpedig erre a kettős terhelésre előzetesen nem számítottak a klubnál - persze túlságosan azért nem panaszkodtak a dolog miatt.

Eleinte úgy tűnt, hogy az így megfiatalodott együttes beválthatja a hozzá fűzött reményeket, a második fordulóban az FC Nantes ellen elszenvedett vereség után ugyanis sorozatban három győzelem következett. Az ezt követő négy találkozóból azonban hármat is elveszített az együttes, és a fegyelmezettséggel is vannak problémák: az RC Lens labdarúgói kilenc forduló alatt már négy piros lapot is begyűjtöttek, annyit, mint az előző szezonban összesen. Úgy tűnik, hogy a fiatal csapat egyelőre nem tudja állandósítani jó szereplését, és a hullámzó teljesítmény ismét csak arra lesz elég, hogy a középmezőnyben végezzen a gárda.