Továbbra sem biztos Stevens állása

Ha a szezon előtt közvélemény-kutatást végeztek volna a német futballszurkolók között, akkor valószínűleg aligha akadt volna akár egy drukker is, aki azt jósolja, hogy kilenc forduló után a Bundesliga egyetlen nyeretlen gárdája a Hertha BSC lesz. Hiszen a berliniek viszonylag jól, posztra igazoltak, és célkitűzésük egyértelműen a dobogós helyezés kiharcolása volt. Ehhez képest a csapat csak szenved, az első körben kiesett az UEFA-kupából, és a trénernek, Huub Stevensnek igencsak izgulnia kell állása miatt.

A német főváros legnagyobb klubja évek óta azzal vág neki a soron következő pontvadászatnak, hogy most harcban lesz a bajnoki címért, de a Bajnokok Ligáját érő helyezés megszerzése mindenképpen kötelező feladat. Meglehet, az 1999-es harmadik helyezés túl korán jött az egyesület számára (a feljutást követő második évben lett dobogós a gárda), de Berlinben azóta is azt a szezont, illetve az azt követő BL-szereplést emlegetik, és hasonló eredményről álmodoznak. Ezt azonban egyszer sem sikerült megismételni, bár minden egyes szezonban az élmezőnyben végzett a csapat, ami azonban túl kevés volt a vezetőség, elsősorban az ambiciózus menedzser, Dieter Hoeness számára.

Amikor tavaly nyáron Huub Stevens személyében igazi sztáredző érkezett a klubhoz, sokan azt gondolták, hogy ő volt az utolsó hiányzó láncszem ahhoz, hogy a Hertha BSC igazi sztárklubbá váljon, de a holland szakvezető csak nehezen illeszkedett be az új környezetbe: a bajnokság döcögősen indult, és a drukkerek már Stevens távozását követelték, de a vezetőség kitartott az edző mellett, akinek végül legalább az UEFA-kupába sikerült kivezetnie a csapatot.

A nyáron aztán a klub igyekezett posztra igazolni: a legfőbb gond az előző idényben a kevés gól volt, ráadásul az első számú csatár, a csapatkapitány Michael Preetz is visszavonult, így a Hertha két gólerős támadót is szerződtetett Fredi Bobic és Arthur Wichniarek személyében. Rajtuk kívül még a berlini születésű középpályás, Niko Kovac érkezett, és úgy tűnt: a klub jó úton halad afelé, hogy végre megvalósítsa régi célkitűzését.

Két és fél hónappal a szezonkezdet után viszont az volt a helyzet, hogy a csapat kilenc játéknapot követően nyeretlenül állt az utolsó helyen a Bundesligában, az UEFA-kupából rögtön az első körben kiesett a sokkal gyengébbre taksált lengyel Groclin Grodzisk ellen, a szurkolók pedig a tréner fejét, de legalábbis a távozását követelik. A vezetőség azonban még mindig kitart Stevens mellett: a Bayer Leverkusen elleni vereséget követően a holland edző kétmeccses ultimátumot kapott, vagyis ha a következő bajnokin, majd a Hansa Rostock elleni kupatalálkozón nem nyer a csapat, akkor a szakember vehette volna kalapját. Az ominózus két találkozót hozta a Hertha BSC, kérdés, ezzel mi változott: a csapat nem sokkal áll előrébb a tabellán, és a mester sem lett népszerűbb, a szezon pedig szinte biztosan elúszott, legalábbis az előzetes célkitűzésekhez képest, és erről azért elsősorban a tréner tehet.

A német szaksajtó legalábbis ezen a véleményen van, és elsősorban Stevens hibájának tartja a katasztrofális szereplést. Kétségtelen, hogy a mesternek nem volt szerencséje, hiszen a csapat talán legfontosabb tagja, a brazil játékmester, Marcelinho Paraíba rögtön az első játéknapon megsérült, és a következő nyolc összecsapást ki kellett hagynia. Márpedig a középpályás valódi kulcsember: 2001-es leigazolása óta mindössze két mérkőzést hagyott ki, és 67 találkozón 27 gólt szerzett, valamint adott 16 gólpasszt; nem túlzás kijelenti, hogy a Hertha támadójátéka rajta állt vagy bukott. Mindez meg is látszott a későbbi találkozókon, hiszen hiányában senki sem akadt a középpályán, aki képes lett volna helyzeteket teremteni a csatárok számára, márpedig a támadók és különösen Bobic abba a kategóriába tartozik, akit ki kell szolgálni ahhoz, hogy eredményes legyen.

Bobicra még így sem lehet panasz, hiszen ő legalább szerzett három gólt, de a másik új szerzemény, Wichniarek egyelőre hatalmas csalódás. A lengyel focista még nem volt eredményes, a VfB Stuttgart ellen viszont "sikeresen" kiállíttatta magát, és két mérkőzésre el is tiltották, azóta viszont csak elvétve kap játéklehetőséget. Sokak szerint egyébként éppen az Stevens legnagyobb hibája, hogy túlságosan is variálja csapatát: nemcsak az összeállítást változtatja meg hétről hétre (részben kényszerű okokból), hanem a taktikát is.

Hol három, hol pedig négy védővel küldi pályára együttesét, a "csatársor" is van, amikor egyszemélyes, a csapatból pedig hiányzik az állandóság: a kapus Király Gáboron kívül csak Bart Goor, Kovac és Bobic lépett pályára mindegyik találkozón. Mindez maguknak a játékosoknak sem tetszik, elbizonytalanítja őket, ami ismét csak meglátszik a pályán.