Az Aston Villa FC a kilencvenes évek második felében rendszeresen a Premiership első traktusában szerepelt, a negyedik és a nyolcadik hely között végezve, amihez képest a legutóbbi pontvadászat 16. pozíciója meglehetősen gyenge eredmény volt. A birminghami szurkolók azonban nem az edzőt, Graham Taylort okolták emiatt, hanem az elnök, Doug Ellis lett az első számú közellenség, mondván, a klub vezetője nem elég ambiciózus, és nem költ eleget a csapat megerősítésére. Ez a múltban azonban nem volt mindig így, hiszen olyan labdarúgók érkeztek súlyos fontmilliókért a Villához, mint Juan Pablo Angel, Alpay Özalan, Bosko Balaban, Marcus Allbäck vagy Olaf Mellberg - az már más kérdés, hogy többségük később nem tudta azt nyújtani, amit vártak tőle.
A szurkolók által felvázolt szituáció, jelesül az, hogy az egyesületnek nincsen pénze új focistákra, a nyárra azonban valóban bekövetkezett, és sokak szerint ez eredményezte, hogy Graham Taylor még májusban lemondott posztjáról. Utódja az ír David O'Leary lett, aki korábban a Leeds Unitednél ért el ugyan jelentős sikereket, de úgy, hogy a klub vagyonokat költött új focistákra - éppen ezért sokan nem értették, hogy Ellisnek miért éppen őrá esett a választása.
Maga a szakember egyébként nem sokkal később elárulta, hogy szándékosan jelentkezett a nehéz helyzetben lévő egyesület kispadjára. "Tudtam, hogy egy olyan klubról van szó, ahol kevés a pénz, és több játékos is elégedetlen a helyzetével. Tisztában voltam ezekkel a problémákkal, de úgy gondoltam, hogy ez jó lecke lesz számomra az edzői pályán" - nyilatkozta O'Leary, és maga sem gondolta, hogy szavaiban milyen sok igazság van.
A Villa a nyáron végül mégis költött valamennyit új focistákra, de csupán két labdarúgó érkezett az egyesülethez a holtszezonban. Mindketten az élvonalból frissen kiesett Sunderland FC mezét váltották fel a birminghamiekére: az egyszeres angol válogatott középpályás, Gavin McCann 3,1 millió euróba került, míg a dán portás, Thomas Sörensen vételára százezer euróval volt magasabb. Mindketten hároméves megállapodást kötöttek új egyesületükkel. Leigazolásuknál azonban még biztatóbb volt a fanatikusok számára, hogy az egyesület meghosszabbította saját nevelésű támadója, Darius Vassell szerződését. A válogatott focista kontraktusa 2004-ig volt érvényes, és a klub hívei közül sokan féltek attól, hogy a csatár jövő nyáron ingyen távozik majd. Nos, ez biztosan nem következik majd be, hiszen Vassell 2006-ig aláírt az Aston Villához.
A bajnokságot így többé-kevésbé az előző szezonban látott kerettel kezdte a klub, és O'Leary rögtön megtapasztalhatta, hogy nem lesz valami könnyű feladata, hiszen három forduló alatt csupán egy pontot gyűjtött össze a gárda, és mindössze egy gólt szerzett. A következő két hazai összecsapást aztán sikerült hoznia az együttesnek, és ezzel némi levegőhöz jutott, ami azonban szép lassan kezd elfogyni, hiszen a hatodik játéknap óta a Villa egyetlen meccset sem nyert.
Igaz, a szakembernek megvannak a maga problémái; azt például valószínűleg aligha gondolta volna, hogy az előző idényben a legjobb csapatrésznek bizonyult védelem összeállítása okozza majd a legtöbb fejfájást. Elvégre O'Learynek olyan középhátvédek álltak (legalábbis papíron) rendelkezésére, mind Mellberg, Alpay vagy Ronny Johnsen - három válogatott futballista. A török labdarúgó azonban kikerült a bevethető játékosok köréből, hiszen nemkívánatos személy lett azután, hogy a török-angol Eb-selejtezőn meglehetősen indolensen viselkedett David Beckhammel szemben.
Az egyesület fel is bontotta a védő szerződését, ám miután Johnsen sérüléssel bajlódik, O'Leary kénytelen volt a támadó Dion Dublinból középhátvédet faragni. A játékos számára ez nem volt teljesen ismeretlen feladat, hiszen pályafutása során a Coventry Cityben is játszott hátvédet, de annak már majd tíz éve. Dublin mindenesetre olyan remekül futballozott régi-új posztján, hogy a tréner a hírek szerint rendszeresen ebben a csapatrészben akarja pályára küldeni, aminek alighanem Mellberg örül a legkevésbé, hiszen ő így a kispadra szorul.