Nyilasit a fiai sem veszik rá a kapitánykodásra

Továbbra is a leendő szövetségi kapitány személye adja a fő témát a magyar labdarúgásban, s bár a jelenlegi helyzet alapján Egervári Sándor és Bölöni László a legesélyesebb a posztra, Nyilasi Tibor nevét is naponta emlegetik a szurkolók. Annak ellenére, hogy az FTC egykori csatára és vezetőedzője néhány napja kijelentette: nem ülne le a nemzeti csapat kispadjára. Nyilasi egy éve az utánpótlás-válogatottak szakmai felügyeletét látja el, jelenleg pedig a hét végi teremfoci-gálára készül.

- Biztos benne, hogy nem esne gondolkodóba, ha mégis felkérnék kapitánynak?
- Nem tartom illendőnek, hogy Gellei Imre még hivatalban van, de már az utódját keresik. Jól érzem magam az utánpótlás-válogatottaknál, tényleg imádom azt a munkát, amit most csinálhatok.

- A környezete sem kapacitálja a kapitányság elfogadására?
- De igen, például a fiaim is, ami érthető, hiszen ők a futballba születtek bele, és azóta is annak bűvöletében élnek. Mostanában azonban ők és a barátaim is elfogadják a döntésemet, hogy egyelőre az utánpótlásnál a helyem.

- Jár a Ferencváros meccseire?
- Nem igazán, hiszen ez már nem az a Fradi, amiben én felnőttem, vagy amelyik még évekkel ezelőtt is létezett, s most nem a játékosokra gondolok, hanem a klub körüli szellemiségre. Mostanában a Fradinál is minden a pénzről szól, ám az Üllői úton ennél mindig is többről volt szó.

- Leginkább mit szeretne elérni az utánpótlás-válogatottak vezetőjeként?
- Elsősorban azt, hogy segítsék a munkánkat, és ne sajnálják a pénzt a fiatalokra. Igazán boldog pedig akkor lennék, ha a jövőben a közepes képességű külföldiek helyett a fiatal tehetségek épülnének be a csapatokba.

- Látszólag örömmel fogadta a felkérést, hogy Mészöly Kálmánnal irányítsa a magyar csapatot hét végi teremgálán. Nem lépett volna pályára inkább?
- Amikor elsőször hallottam az eseményről, az egyik szemem sírt, a másik nevetett, hiszen cudar érzés az öregfiúk közül is kiöregedni, viszont szeretem a kispályás futballt, ezért boldogan vállaltam a feladatot. Emlékszem, még Bécsben az Austria Wien színeiben lettem a teremfoci szerelmese, akkoriban a Stadthalléban óriási derbiket vívtunk az ősi vetélytárs Rapiddal. Hasonló hangulatra számítok a hét végén is. Biztosan jó buli lesz, a magam részéről nagyon várom az osztrákokkal való találkozást. Tony Polster még az Austriában csapatársam volt, de Andy Herzog ellen is sokat játszottam a Rapid elleni rangadókon. Csupán azt sajnálom, hogy nagyszerű barátom, Herbert Prohaska nem jön el, s el is kacagtam magam, amikor ugyanazt mondta, amit én, hogy már az old-boyok köréből is kiöregedett. Hiába, ebben is párhuzamos az életutunk.

- A magyar csapat számára mennyire lesz fontos az eredmény?
- Mindenki számára fontos lesz, hiszen ünnepi fellépés ide vagy oda, a vér nem válik vízzé a futballistáknál sem. Arra számítok tehát, hogy az elején hatalmas vállveregetésekkel köszöntik egymást a felek, amikor viszont elindul a labda az útjára, előjönnek a régi ingerek, s óriási csatákat láthatunk. Csapatunk számára nem lesz sétagalopp a torna, hiszen Polsterék életkorához kellett válogatni a játékosokat. Öregfiúk szinten ugyanis az évek már duplán előjönnek kispályán is.

- Mennyire érintette meg, hogy jótékony célt is szolgál az esemény?
- Nagyon örültem ennek, végre valakinek ismét eszébe jutott a fájdalmasan fiatalon elhunyt Zsiborás Gabi és Fodor Imi árváinak megsegítése. Sajnos az elmúlt esztendőkben több egykori játékostársunk is elment közülünk, a jövőben rájuk és családtagjaikra is illik emlékeznünk. Gondolok itt szegény Török Petire, Kocsis Pistára, Pusztai Lacira, Tulipán Misire, Kocsis Lajosra, Nagy Norbertre, Simon Tibire. Remélem, klubjaik is gondolnak majd egykori játékosaikra és családtagjaikra.

Bánki József