Az év elején aggasztó híreket lehetett hallani az AS Monacóról: miután a klubnak korábban két idényen keresztül nem sikerült kiharcolnia a nemzetközi szereplés jogát, tekintélyes adósságot halmozott fel, egészen pontosan húszmillió euró hiányzott a bajnokság elején meghatározott ötvenmilliós költségvetésből. A hírek szerint az augusztusi fizetéseket csak majd egy hónapos késéssel tudták kifizetni Monte-Carlóban, a többi ősszel esedékes bér miatt pedig a klubnak kölcsönt kellett felvenni.
Felmerült ugyan annak a lehetősége, hogy sikerül új befektetőket találni, a vezetőség a Fedcominvest nevű céggel tárgyalt, amely hajlandó lett volna százmillió eurót áldozni az AS Monacóra, ám sokan nem voltak elragadtatva a gazdasági társaságtól, a pletykák szerint ugyanis a cég szoros kapcsolatban áll az orosz maffiával. A Fedcom (amely már évek óta az egyesület egyik szponzorának számít) tulajdonosa egy bizonyos Alekszej Fedoricsev, aki legalábbis kétes alaknak számít hazájában. Márpedig a nagyhercegség egyesülete nem engedheti meg magának, hogy akár csak az árnyéka is rávetődjön bármiféle törvénytelenségnek: nemcsak a hercegi család hírneve miatt, hanem azért is, mert a Monaco korábban rendkívül keményen fellépett a többi klubnál előfordult hasonló machinációk miatt (elég, ha csak az Olympique Marseille-re és Bernard Tapie-ra gondolunk). Így az elnökségi ülésen a klub vezetőségében helyet foglaló Rainer herceg megvétózta a tervezett együttműködést a Fedcominvesttel, és a hivatalos közlemény szerint a vezetés a későbbiekben alaposabban megvizsgálja az esetleges kapcsolatfelvételt más befektetőkkel.
Mindez azonban azt jelentette, hogy a klub vezetősége nem tudott garanciákat adni arra, hogy a következő szezonra biztosítottak az anyagi feltételek, így az idény végeztével a liga nem tehetett mást, mint hogy a másodosztályba "száműzte" az AS Monacót, amely természetesen fellebbezett az ítélet ellen. Az egyesület azzal érvelt, hogy a csapat most bejutott a Bajnokok Ligájába, ami jelentős bevétellel kecsegtet, ráadásul képviselői azt állították, hogy előrehaladott tárgyalásokat folytatnak egy befektetői csoporttal.
A fellebbezés végül elérte célját, a liga felülvizsgálta döntését, és engedélyezte, hogy a Monaco továbbra is a legjobbak között szerepeljen, ugyanakkor kikötötte, hogy amíg az egyesület financiális helyzete nem rendeződik, a nagyhercegség csapata nem szerződtethet új játékosokat. Ekkor sokan azt gondolták, hogy a klub legjobbjai eladásával igyekszik majd pénzhez jutni, ám egyedül a mexikói Rafael Márquez távozott a meghatározó emberek közül, a piros-fehérek leigazolták viszont Edouard Cissét, Hugo Ibarrát, Emmanuel Adebayort, majd végső nagy dobásként kölcsönvették a Real Madridtól Fernando Morientest.
Ez utóbbi aztán végképp "betett" a riválisoknak, és az Olympique Lyon, az Olympique Marseille, valamint az RC Lens elnökei összehangolt támadást indítottak a Monaco ellen. Fő kifogásuk az, hogy az egyesület jogosulatlan előnyt élvez a többivel szemben, köszönhetően a monte-carlói adótörvényeknek: a francia állam és a nagyhercegség között 1963-ban kötött egyezmény szerint azoknak a nem francia állampolgároknak, akik Monacóban élnek, nem kell adót fizetniük. Mindez a milliomosok paradicsomává tette Monte-Carlót, és amíg az idegenlégiósok száma korlátozva volt, a labdarúgást különösebben nem érintette a dolog.
Most viszont, hogy egy klub annyi külhoni focistát igazol, amennyit csak akar, már más a helyzet, legalábbis a többi egyesület szerint: a Monaco ugyanis ennek köszönhetően sokkal könnyebben tud magas fizetést ígérni a sztároknak, jelen esetben például a spanyol csatárnak. Ami tény: a Monacónak az évi egymillió eurós fizetés összesen 1,54 milliójába kerül, míg más francia klubnak ilyen esetben a különböző járulékokkal együtt összesen 4,16 millió eurós kiadással kell számolnia.
"Furcsa, hogy senki sem kérdezte meg: miként igazolhatja le a Real Madrid csatárát egy olyan klub, amelynek fél évvel korábban még ötvenmillió eurós tartozása volt?" - tette fel a költői kérdést az OM elnöke, Christophe Bouchet. A marseille-i sportvezető szerint a Monacónak valamiféle kompenzációt kellene fizetnie a többi francia egyesületnek, hogy kiegyenlítse ezt a jogosulatlan előnyt. A Lyon elnöke, Jean-Michel Aulas másban látja a megoldást: szerinte a Monaco nem veheti el a többi francia csapattól a nemzetközi szereplés lehetőségét, vagyis ha a nagyhercegség együttese mondjuk a harmadik helyen végez a bajnokságban, akkor a negyedik is indulhasson a Bajnokok Ligájában, a monacóiak pedig saját államuk képviseletében vegyenek részt a kontinentális kupákban.
Az egyesület nyáron kinevezett elnöke, Pierre Svara szerint a vádaskodás már csak azért sem állja meg a helyét, mert a Marseille-nek vagy a Lyonnak több légiós van a keretében: az OM ebben a szezonban például végrehajtotta azt a "bravúrt", hogy francia focista nélkül állt fel. "Arról nem is beszélve, hogy miért nem akkor jöttek elő a problémával, amikor a 15. helyen álltunk a bajnokságban?" - vágott vissza Svara, akinek azonban koránt sincsen olyan tekintélye Franciaországban, mint elődjének, Jean-Louis Camporának volt.
Campora az egyik vezető alakja volt a ligának, nyári lemondását követően azonban a Monaco elveszítette erőfölényét a szervezetben. Egy nemrég végzett felmérés szerint az élvonalbeli klubok vezetőinek 40 százaléka a Monaco ellen, 40 százalék azonban a klub mellett foglalt állást, vagyis az erőviszonyok még mindig kiegyenlítődöttek.