Ketten az ötvenből - Kahn, Thuram

Hivatalosan december 22-én hozza nyilvánosságra a francia France Football, hogy az újságírók választása alapján ki lett az esztendő legjobb labdarúgója, azaz ki érdemli ki az Aranylabdát. Összeállításunkban bemutatjuk a jelölteket.

Karlsruhéban született, és a helyi klubban kezdte pályafutását. Még nem volt húszesztendős, amikor bemutatkozhatott a Bundesligában, de még három év kellett, amíg beküzdötte magát a kezdő tizenegybe.

Hamarosan azonban a német élvonal egyik legjobb kapusává nőtte ki magát, jelentős szerepe volt abban, hogy a KSC rendre az élmezőnyben végzett, és 1994-ben egészen az UEFA-kupa elődöntőjéig jutott. Ezt követően vette meg a Bayern, ahol azóta is a csapat egyik legjobbja. A bajorokkal mindent megnyert, ami csak lehetséges, a 2001-es BL-diadal, majd a tavalyi világbajnoki szereplés után közel állt ahhoz, hogy az Aranylabda az övé legyen, de végül csak második lett Ronaldo mögött.

Kahn egyételműen a tavalyi évben volt a csúcson, de idén sem lehetett panasz a teljesítményére, ám ennek ellenére elsősorban nem a védései miatt szerepelt az újságok címoldalán, hanem magánélete miatt. Tavasszal ugyanis kiderült, hogy megcsalja terhes feleségét egy Németországban közismert hölgyeménnyel, bizonyos Verenával, aki arról híresült el, hogy előszeretettel keresi híres emberek társaságát. A dolog nagy felháborodást keltett, és Kahn népszerűsége nagyot csökkent az eset miatt, de a portás azóta is Verenával él, és elköltözött feleségétől.

Persze azért eredeti foglalkozását sem hagyta el, a tavaszi szezon elején például az első tíz mérkőzés alatt mindössze két gólt kapott a Bundesligában, és összesen 17 mérkőzésen mindössze 11 találatot kasszírozott. Természetesen a válogatott első számú kapusa is ő maradt, mindegyik selejtezőn ő kezdett, de a feröeriek ellen a szünetben le kellett cserélni - kiderült, hogy egy szembetegségben szenved, ami csökkentheti teljesítményét. Az ősszel több gólt is kapott a megszokottnál, de ez inkább a védelem gyengélkedése miatt volt így, a Lyon elleni BL-meccsen Franciaországban például az utolsó percben emlékezetes védést mutatott be egykori csapattársával, Giovane Élberrel szemben.

Guadeloupe szigetén, az egykori francia gyarmaton látta meg a napvilágot, de gyermekként Franciaországba került, ahol a Fontainebleau együttesében ismerkedett meg a sportág alapjaival. 17 évesen lett a Monaco játékosa, két évvel később mutatkozhatott be az élvonalban, újabb két év elteltével pedig már alapembere volt a nagyhercegség csapatának.

A válogatottságra sem kellett sokáig várni, a címeres mezben 1994-ben mutatkozhatott be, és az 1996-os Európa-bajnokságon már a nemzeti csapatból is kihagyhatatlan volt. Ezt követően az olasz Parma vette meg, első szezonjában a Serie A legjobb játékosának választották. Legemlékezetesebb mérkőzése az 1998-as világbajnokság elődöntője volt, amit a franciák az ő két góljával nyertek - sem előtte, sem utána nem volt eredményes a válogatottban. 2001-ben már világklasszisként szerződött a Juventusba, ahol azóta is meghatározó embernek számít.

A tavalyi, balul sikerült világbajnokság után a Juventusban hamar csúcsformába lendült, és a védelem jobb oldalán kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Marcello Lippi játékospolitikájának köszönhetően egy-egy mérkőzésen pihenőt kapott, főleg a tavaszi szezon vége felé, és így végig magas színvonalon futballozott, különösen a Barcelona elleni BL-negyeddöntő visszavágóján játszott kiemelkedően.

Természetesen a francia válogatottban is meghatározó ember volt, mindegyik Eb-selejtezőn játszott, és ott volt a nyári Konföderációs-kupán is, amelynek döntőjében Henry az ő beadását követően érte el a győztes találatot. Tavasszal is ugyanolyan jól futballozik, mint az év első felében, még ha valamivel több pihenőt is kap a bajnokságban Lippitől: tíz forduló alatt már három találkozót is kihagyott. A fontos mérkőzéseken azonban mindig ott van a kezdő tizenegyben.