Beragadt a Newcastle

Azok után, hogy a Newcastle United 2002-ben negyedik, a legutóbbi pontvadászatban pedig harmadik lett a Premiershipben, a Szarkák hívei jogos optimizmussal várták a mostani szezont, abban bízva, hogy a csapat még feljebb lép a tabellán. Ehhez képest a bajnoki rajt pocsékul sikerült az együttesnek, és bár azóta megindult felfelé a gárda, egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy a nemzetközi kupaszereplés kiharcolása sem lesz egyszerű feladat Sheareréknek.

Az elmúlt két idény kiváló szereplése persze nem volt véletlen, hiszen amellett, hogy Bobby Robson személyében sikerült megtalálni a tökéletes megoldást az edzői poszton (elődje, Ruud Gullit munkássága végén már közutálatnak "örvendett" Newcastle-ban), az egyesület vezetése mélyen a zsebébe nyúlt, és két év alatt összesen 43 millió fontot költött új futballistákra.

Olyan játékosok érkeztek ebben az időszakban a St. James' Parkba, mint a francia Laurent Robert, az ír Andy O'Brien, a walesi Craig Bellamy, a portugál Hugo Viana, illetve Titus Bramble és Jermaine Jenas. Mint a névsorból is látható, Robson a minőség mellett az ifjúságot is első számú szempontként vette figyelembe az új labdarúgók szerződtetésekor, ennek köszönhetően a NUFC a Premiership legalacsonyabb átlagéletkorú csapata lett. A veterán szakember tökéletesen ötvözte a fiatalos lendületet és a rutint (utóbbit olyan focisták képviselik, mint Alan Shearer vagy Gary Speed), nem csoda, hogy sokan azt várták a Szarkáktól, hogy a 2003-2004-es pontvadászatban az aranyéremért is versenyben lesznek.

Ez a vélemény még akkor sem változott, amikor kiderült, hogy a klub az idén nem erőlteti meg magát a játékospiacon: noha a remek BL-szereplésnek köszönhetően a kassza egyáltalán nem volt üres, csupán egy új futballista érkezett, ő is teljesen ingyen. Lee Bowyer megszerzésével ráadásul nem kis kockázatot vállalt az egyesület, hiszen bár a volt leedsi középpályás játéktudását senki sem vonta kétségbe, viselkedése annál több kívánnivalót hagyott maga után. Emlékezetes bírósági ügyét követően (amikor is azzal vádolták, hogy pár leedsi csapattársával megvert egy ázsiai származású diákot) teljesítménye már nem volt a régi, és jellemző az is, hogy a nemzetközi porondon hatmeccses eltiltása volt érvényben, mert még a Leeds színeiben a Málaga CF elleni UEFA-kupa-mérkőzésen megtaposta ellenfelét. A Szarkák ennek ellenére négyéves szerződést kínáltak neki, abban bízva, hogy ha valaki, akkor Robson meg tudja nevelni Bowyert.

A Premiership első fordulójában éppen a Leeds United volt a Newcastle ellenfele, és Bowyer ott volt a kezdő tizenegyben egykori csapata ellen, az idegenben elért 2-2-es döntetlen pedig nem tűnt rossz eredménynek a Szarkák számára. Ezt követően azonban a Manchester United elleni rangadót hazai pályán elbukta a csapat, és sehogyan sem tudott kilábalni a hullámvölgyből: a bajnokságban további négy fordulón keresztül képtelen volt nyerni, aminek köszönhetően az utolsó előtti helyre esett vissza a tabellán, de ez mind semmi volt ahhoz képest, hogy a BL selejtezőjében a Partizan Beograd éppen a St. James' Parkban tréfálta meg a csapatot. Azok után, hogy Shearerék idegenben 1-0-ra verték a szerbeket, hazai pályán ugyanilyen arányban kikaptak, és a büntetőrúgások során ők húzták a rövidebbet. A tizenegyesekkel amúgy is probléma volt, hiszen szeptemberig bezárólag a bajnokságban két büntetőt is kihagyott a gárda, jobban mondva Shearer.

Pedig még ő volt az, akire egyáltalán nem lehetett panasz, hiszen nélküle az együttes még rosszabbul szerepelt volna, elvégre az első öt bajnokin rajta kívül senki sem volt eredményes a Newcastle-ból! Pedig ekkor még Bellamy is rendszeresen a kezdő tizenegyben szerepelt, a támadó azonban nem tudta azt nyújtani, amit az előző szezonban, valószínűleg azért, mert nem teljesen egészségesen vállalta a játékot. Október elején aztán eldőlt, hogy térdműtétjét nem lehet tovább halasztgatni, és így a walesi kidőlt a sorból, mint ahogyan a válogatott védőt, Jonathan Woodgate-et is meg kellett operálni - igaz, ő már a pontvadászat elején sem nagyon szerepelt. Ráadásul az elmúlt fordulókban Kieron Dyer sem játszott sérülése miatt.

Az előző szezon alapcsapatából egyébként a görög Nikosz Dabizasz és a perui Nolberto Solano is kiszorult, Bobby Robson egész egyszerűen mellőzte őket, de a helyükön futballozó játékosok, úgy látszik, nem tudtak kiemelkedőt nyújtani. Igaz ez még akkor is, ha októberben felállt a padlóról a csapat, ebben a hónapban mindegyik bajnokiját megnyerte, és ennek köszönhetően felzárkózott a középmezőnyhöz, Bobby Robson pedig megkapta a hónap edzőjének járó díjat, míg Shearer (aki tovább folytatta a gólgyártást) október legjobb játékosa lett Angliában. Meg is hosszabbították a veterán csatár szerződését (amely a nyáron lejárt volna) még egy szezonnal, és a másik "nagy öreg", Gary Speed is aláírt még egy idényre. Rájuk nem is lehet panasz, de az ifjú titánok, úgy látszik, még nem tudják állandósítani teljesítményüket.