Padovában született, a Trento színeiben mutatkozott be a felnőttek között húszesztendősen, majd egy évet a Ravennánál is eltöltött, mielőtt a Fiorentina futballistája lett volna. A firenzei gárda színeiben lett ismert játékos, és szép lassan a Serie A egyik legjobb portása lett. Az 1998-as világbajnokságon még nem volt ott a squadra azzurrával, de a 2000-es Európa-bajnokságnak már ő volt az egyik főhőse: a hollandok elleni emlékezetes Eb-elődöntőn valósággal megbabonázta Kluivertéket, három tizenegyest is megfogott. Egy évvel később a Fiorentina az ő eladásával (is) próbált enyhíteni anyagi gondjain, és bár eleinte úgy tűnt, hogy a Barcelona játékosa lesz, végül az Internazionaléban kötött ki. Nagy harcot vív az olasz válogatott egyes számú mezéért a Juve kapusával, Gianluigi Buffonnal, és a jelenlegi szövetségi kapitány, Giovanni Trapattonni inkább Buffont preferálja.
A nemzeti csapatnál ebben az évben is végig kispados volt Buffon mögött, klubjában azonban egyértelműen ő az első számú portás, és az idei esztendőben egyetlen meccset sem hagyott ki az Interben. Tavasszal valamivel jobb teljesítményt nyújtott, mint ősszel, és leginkább a BL-ben alkotott maradandót: a Valencia elleni negyeddöntő visszavágóján Spanyolországban valami egészen fantasztikus formában védett, bravúrt bravúrra halmozott, és a milánóiak nagy részben neki köszönhették, hogy bejutottak az elődöntőbe.
Ősszel is megbízhatóan védett, de nem tudott annyi bravúrt bemutatni, mint az év első felében, pedig a klubnak nagy szüksége lett volna rá. Ezzel együtt nem lehet rá panasz, kétségtelenül a világ egyik legjobb kapusa, aki ha elkapja a fonalat, szinte lehetetlen neki gólt rúgni.