Nem száll el sikereitől a Charlton

Az angol bajnokságban az első három helyezett (az Arsenal FC, a Manchester United és a Chelsea FC) egyre inkább elhúz a mezőnytől, mögöttük azonban rendkívül szoros a küzdelem, és egyelőre nem a sztárklubok diktálják a tempót. Tizenhárom forduló után a Bajnokok Ligáját jelentő negyedik pozícióban például az a Charlton Athletic állt, amelyet évről évre kiesőjelöltnek tartanak, de a londoni egyesület az elmúlt három évben mindig rácáfolt a kétkedőkre.

A Charlton Athletic az előző pontvadászat nagy részében is várakozás felett szerepelt, 28 forduló után a hatodik helyen állt, ami UEFA-kupa-szereplést jelentett volna a londoni kiscsapat számára, ám a bajnoki hajrát nagyon elrontotta az együttes: utolsó tíz mérkőzéséből nyolcat elveszített, és így csupán a 12. pozícióban fejezte be a Premiershipet. Persze még ez is előrelépés volt az ezt megelőző 14. helyhez képest, és a klub háza táján nem is voltak nagyon elkeseredve a dolog miatt, hiszen Alan Curbishley mester mindig is igyekezett reálisan felmérni az erőviszonyokat.

Nem volt ez másként az idén nyáron sem, amikor is a szakvezetés szokás szerint a biztos bennmaradást tűzte ki célul az együttes elé. Az edző az Ipswich Town példáját hozta fel játékosainak: a suffolki gárda pár éve újoncként kiharcolta az UEFA-kupa-szereplést, majd kiesett az élvonalból, és kis híján csődbe ment. Curbishley inkább a fontolva haladás híve, ugyanakkor nincs híján az ambícióknak: többször is kijelentette, hogy eljön az ideje, amikor váltásra lesz szüksége - egyelőre azonban remekül érzi magát a Charltonnál.

Az Athletic az egyik legalacsonyabb költségvetésű klub az angol élvonalban, és ennek megfelelően az átigazolási szezonban nem volt nagy változás a keretében, ugyanakkor a gárda kétségkívül erősödött. A szurkolók számára már az is nagy eredménynek számított, hogy egy kulcsember sem hagyta el a klubot, pedig a középpályás Scott Parkert több csapat is csábította, és a védő Chris Powell sem hosszabbította meg szerződését, ám végül mégis a maradás mellett döntött.

Ami az új szerzeményeket illeti, az éppen az Ipswich Towntól leigazolt ír válogatott Matt Holland például remek fogás volt, a hatalmas munkabírású futballistáért a londoniak potom egymillió fontot fizettek - ez az összeg egyébként további 71 ezerrel növekedhet, amennyiben a Charlton megőrzi élvonalbeli tagságát. Sokáig úgy tűnt, hogy ő lesz a londoniak egyetlen új szerzeménye, kevéssel a bajnokság megkezdése előtt azonban érkezett még egy labdarúgó, aki bizony kicsit kilógott a sorból: az olasz Paolo di Canio ugyanis nem az a típusú futballista, akiket eddig a Charltonnál megismerhettünk. Curbishley inkább a csapatemberek híve, nem pedig az öntörvényű zseniké, mint amilyen Di Canio is, de mivel a focistáért egyetlen fontot sem kellett fizetni, miután előző klubjánál, a West Ham Unitednél lejárt a szerződése, így a szakvezető lecsapott rá.

További két labdarúgó kölcsönbe érkezett a Charltonhoz: a Chelsea FC-től a fiatal, tehetséges csatárt, Carlton Cole-t szerezte meg a gárda a szezon végéig, míg a Tottenham Hotspurtől a védő Chris Perry érkezett - érte azt a Paul Koncheskyt adták cserébe, aki az előző idényben alapember volt, és a válogatottban is bemutatkozott, de ettől kicsit "elszállt", és Curbishley nem tartott igényt rá.

A bajnokság mindenesetre a lehető legrosszabbul kezdődött a gárda számára, hiszen a Manchester City otthonában 3-0-ra kikapott az együttes, de mielőtt a szurkolók túlságosan aggódni kezdtek volna, a következő körben az újonc Wolverhampton Wanderersnek egy négyest rúgott a csapat. Ezt követően aztán négy fordulón keresztül nem sikerült nyernie a Charltonnak, de a Liverpool FC ellen megtört a jég, és a gárda elkapta a fonalat: a Vörösök elleni diadal óta csak egy vereséget szenvedett a londoni alakulat, és ennek köszönhetően soha nem látott magasságba, egészen a negyedik helyre nyomult fel.

A gárda erőssége a középpályás-sor, ahol csupa válogatott futballista szerepel: Claus Jensen a dán nemzeti tizenegy alapembere, Holland az ír gárda tagja, és immár Parker is válogatottnak mondhatja magát, hiszen a minap bemutatkozott a háromoroszlánosoknál. De a csapat nélkülük is képes a jó teljesítményre, a Leicester City ellen például úgy harcolt ki egy döntetlent idegenben, hogy sem Jensen, sem pedig Parker nem játszott sérülés miatt. Ezen a találkozón Di Canio hozta az egy pontot, aki minden rutinját bevetve harcolt ki tizenegyest remek színészi teljesítménnyel. Ha mindezt más csapat színeiben teszi, Curbishley valószínűleg felrobbant volna a méregtől, így viszont csak mosolygott magában: nem véletlenül nyilatkozta az olasz leigazolásakor, hogy Di Canio új dimenziót jelent majd a Charlton támadójátékában.