Az FC Sochaux azzal az ambícióval kezdte a jelenlegi pontvadászatot, hogy végleg kilép a kiscsapat skatulyájából, ami tulajdonképpen érthető célkitűzés volt azok után, hogy a gárda 2002-ben nyolcadik, a legutóbbi bajnokságban pedig ötödik lett a Ligue 1-ben, arról nem is beszélve, hogy a helyi Reanult-gyár is csatlakozott az egyesület támogatóihoz, aminek köszönhetően az egyesület a nyolcadik legmagasabb költségvetésű klub lett a legjobbak között. Miután a nyáron mind a sikeredzőt, Guy Lacombe-ot, mind a csapatkapitány Benoit Pedrettit sikerült megtartani, annak ellenére, hogy mindkettőjük iránt nagy volt az érdeklődés, a sárga-kék színekért szorítók optimizmusa fokozodott, és az első fordulókban az eredményekre sem lehetett panasz.
A szeptemberben aratott három egymást követő győzelmet azonban kisebb hullámvölgy követte, a következő négy mérkőzésből egyet sem tudott megnyerni a csapat, és így visszaesett a tizedik pozícióba. Különösen a Paris-SG elleni hazai vereség volt fájó, hiszen ezzel egy szép sorozat szakadt meg: ezt megelőzően ugyanis az FC Sochaux az Auguste Bonal stadionban 2002 januárjában kapott ki!
A párizsiak elleni összecsapás egyébként rendkívül feszült hangulatban ért véget, hiszen a hazaiak szerint a játékvezető az utolsó percben "elfelejtett" megadni egy tizenegyest a csapatnak, sőt Mickael Isabeynek sárga lapot adott műesés miatt, a túl hevesen reklamáló, a bírót még meg is taszító Wilson Orumát pedig kiállította. Oruma emiatt egyébként egy hónapos eltiltást kapott, amivel tulajdonképpen egész jól megúszta a dolgot, mert sokak szerint akár fél évre is elmeszelhették volna.
A négy nyeretlen mérkőzésnél ugyanakkor nem árt megemlíteni, hogy az ellenfelek kifejezetten komoly játékerőt képviselő társulatok voltak: a Paris-SG mellett az Olympique Lyon és az AS Monaco, vagyis a dobogón feszítő trió, és mivel utóbbi kettő ellen döntetlent játszott a csapat, így már nem is olyan rosszak ezek az eredmények. Különösen, hogy az AS Monaco elleni iksz óta a gárda egyszerűen képtelen hibázni: a bajnokságban sorozatban hat győzelmet aratott, és ezzel feljött a negyedik helyre (ráadásul egy mérkőzéssel kevesebbet is játszott, mint az előtte álló párizsiak), az UEFA-kupában pedig valósággal elgázolta a Borussia Dortmundot. Már idegenben is úgy lett 2-2 a mérkőzés eredménye, hogy a franciák 2-0-ra vezettek, hazai pályán pedig 4-0-ra sikerült legyőzni a germánokat.
A jó szereplés hatására egyre inkább úgy tűnik, hogy a klub valóban beléphet hosszú távon az élcsapatok közé Franciaországban. Ennek ékes jele, hogy a csapatkapitány Pedretti végül mégiscsak meghosszabbította szerződését az egyesületnél. Pedig a francia válogatottban is rendszeresen szereplő focistával kapcsolatban szinten mindenki biztosra vette, hogy azok után, hogy a nyáron maradt, jövőre elhagyja a klubot, mégpedig teljesen ingyen, mivel szerződése 2004-ig szólt.
A középpályás viszont úgy vélte, hogy a csapat jelenlegi szereplése alapján minden esély megvan arra, hogy a Sochaux-val is szerepeljen a BL-ben, éppen ezért november elején 2006-ig aláírt a klubhoz. Hasonlóan tett egyébként a fiatal középpályás, Fabien Boudarene is, vagyis az egyesület vezetése remekül végzi munkáját. Ezek alapján könnyen elképzelhető, hogy a többi ászt is sikerült megtartani, mert érdeklődésben természetesen nincs hiány: a brazil gólvágót, Francileudo Santost például angol klubok egész sora figyeli (a legkomolyabb érdeklődőnek az Aston Villa tűnik), míg Isabeyt több francia sztárklub is vinné, nem véletlenül: jelenleg a második helyen áll a liga gólpasszlistáján.
Az FC Sochaux vezetőségének előrelátására, profizmusára jó példa még az az együttműködési szerződés, amit a klub a minap az egyiptomi Al-Ahlival kötött. A téli átigazolási szezonban valószínűleg szerződést is kap az első egyiptomi focista Sochaux-ban az utánpótlás-válogatott Ahmed Farag személyében, aki máris a klub tartalékcsapatával készül.