- Teljesen felépült a sérüléséből?
- Szerencsére semmilyen fájdalmam nincs, ám három évig a kínok kínját éltem át. Azóta ugyanis úgy fájt a talpam, hogy reggelente üvölteni tudtam volna. A műtétre azonban nehezen szántam rá magam, hiszen amíg úgy, ahogy elmúltak a fájdalmak, a pályán akartam maradni. Ilyen állapotban nyertem bajnokságot a ZTE-vel és játszottam ősszel is Újpesten, ám egy idő után nem lehetett tovább halogatni az operációt. Amikor Belgiumban Martens professzor felnyitotta a lábamat, csodálkozott, hogy ilyen sérüléssel egyáltalán járni tudtam. Mindegy, most az a lényeg, hogy megszűntek a fájdalmak. Szinte el sem hiszem, hogy reggelente nincsenek kínjaim, és az edzéseket is simán elvégezhetem. Két hónapos kőkemény alapozásra van szükségem, s abban az esetben hiszem, hogy segíthetek az Újpestnek.
- A klub anyagi helyzete mennyire befolyásolja az edzések hangulatát?
- Jómagam már nem egyszer, nem kétszer megéltem ilyet Újpesten, s tény, nem túl rózsás a helyzet, játék közben azonban senki sem gondol a pénzre. A pályán kívül igen, de azért talán odáig nem jut el ez a patinás klub, hogy be kellene zárni a boltot. Persze manapság a magyar futballban már semmi sem biztos, gondoljunk csak arra, mennyi ellendrukkere van a sportágnak a felsőbb körökben is.
- Mivel elképzelhető, hogy Tamási mellett mások is távoznak, mekkora realitása lehet az első hat közé kerülésre a csapatnak?
- Én leszek az utolsó, aki azt mondja erre a kérdésre, hogy bizonytalan. Ami biztos, a magam részéről minden meccsre úgy megyek ki, hogy meg kell dögleni a pályán a győzelemért, és erre bíztatom majd a fiatalokat is. A jelennél persze biztatóbb a jövő, hiszen, ha a fiatalok beérnek, újra sikeres lehet az Újpest. Ezt a lila-fehér szurkolóknak is be kell látniuk. Ettől függetlenül a tavasznak úgy kell nekivágnunk, hogy be kell kerülnünk a felsőházba. Ez a minimum.
Bánki József