Már egy órával a gyászbeszédek elhangzása előtt nagy tömeg sereglett össze a ravatalozó körül. A Magyar Labdarúgó Szövetséget Bozóky Imre elnök, Berzi Sándor főtitkár és Lothar Matthäus szövetségi kapitány képviselték, de az MLSZ-nek szinte valamennyi munkatársa eljött leróni kegyeletét. Fehér anyaegyesülete, a Rába ETO egész csapatával, vezérkarával ott volt, az FTC nevében Lipcsei Péter csapatkapitány és Dragóner Attila hozott koszorút. A ravatal körül felfedezhettük a magyar labdarúgás múltjának és jelenének olyan nagyságait, mint Mészöly Kálmánt, Bicskei Bertalant (és feleségét), Illés Bélát, Urbán Flóriánt, Böőr Zoltánt, Szanyó Károlyt, a Németországból a temetésre hazasietett válogatott kapust, Király Gábort és a balhátvéd Lőw Zsoltot, továbbá az ugyancsak Portugáliában profiskodó barátokat, Buzsáky Ákost és Vayer Gábort, és meg még több tucat, de az is lehet, száznál több NB I-es játékost.
A ravatalozóban a koporsó mellett vigasztalhatatlanul zokogott Fehér Miklós édesanyja - akit férje, Miki édesapja támogatott -, valamint húga, Orsolya és az elhunyt játékos menyasszonya, Adrienn. A fiatalok nyárra tervezték esküvőjüket... Az édesanya már-már sokkos állapotban fogadta a részvétnyilvánításra hozzá lépők kézszorítását, attól lehetett tartani, eszméletét veszti az átélt megrázkódtatástól.
Kevéssel három óra előtt megérkezett a Benfica küldöttsége, élen Luis Felipe Vieirával, a kétszeres BEK-győztes egyesület elnökével és José Antonio Camachóval, a csapat spanyol szakvezetőjével. Ott volt a jelenlegi csapat valamennyi sztárja - elegáns, szürke, címeres egyenkabátban -, Zahovic, Nuno Gomes, Sokota, Simao Sabrosa, akik másfél évet játszottak együtt az általuk csak Mikinek nevezett magyar csatárral. Sokan összesúgtak a sorokban, amikor megismerték a fekete szemüvege mögé hasznatalanul elrejtőzni próbáló Eusebiót, az egykori aranylabdás Benfica-sztárt, a klub élő legendáját, a portugál labdarúgás történetének legnagyobb alakját.
|
Ch. Gáll András