Összeállt a Spice Boys a Manchester Citynél

Kevés olyan klub van a világon, ahol egy 11 mérkőzésen keresztül tartó nyeretlenségi sorozatot követően (amelynek során a csapat az ötödik helyről a tizenötödikre esett vissza) kitartanak a vezetőedző mellett, de a Manchester Citynél jelenleg ez a helyzet. A klub a nyáron alaposan megerősítette játékoskeretét, de az eredmények egyelőre nem igazolják a szakvezető, Kevin Keegan elképzeléseit, akinek várhatóan már nincs sok hibázási lehetősége.

A Manchester City már az előző idényben is kitűnt azzal, hogy újonc létére sztárnak számító labdarúgókat szerződtetett, ráadásul többségüket nem kis pénzért: elég, ha csak Nicolas Anelka vagy Robbie Fowler leigazolására gondolunk. A mostani pontvadászat előtt ez a tendencia folytatódott: tavaly nyáron olyan focisták érkeztek a vadonatúj City of Manchester Stadiumba, mint az angol válogatott Trevor Sinclair, a német Michael Tarnat, a holland Paul Bosvelt, a francia Antoine Sibierski, a veterán kapus David Seaman, majd kevéssel a bajnokság kezdete előtt Kevin Keegan menedzser az amerikai Claudio Reynát, illetve a Real Madridnál cserepados Steve McManamant is megszerezte. Nem túlzás kijelenteni, hogy olyan erősségű keret állt össze a klubnál, amellyel papíron reális célkitűzésnek tűnt az első hatba kerülés, vagyis a nemzetközi kupaszereplés kiharcolása.

Eleinte úgy tűnt, hogy minden a legnagyobb rendben halad, elvégre az eredmények nem voltak rosszak, és bár becsúszott egy-egy váratlan pontvesztés (elsősorban a sereghajtó Wolverhampton Wanderers elleni vereség, illetve a Tottenham Hotspur elleni hazai, gól nélküli döntetlen tartozott ide), az együttes tartotta magát az élmezőnyben, és 11 fordulót követően az ötödik helyen állt a tabellán. Ezt követően azonban hullámvölgybe került, a következő négy bajnokin még csak gólt sem szerzett, ráadásul az UEFA-kupában kiesett a sokkal alacsonyabban jegyzett lengyel Groclin Grodzisk ellen.

A góllövő cipőjüket azóta sikerült megtalálniuk a City játékosainak, hiszen az ominózus négy bajnokit követően mindegyik mérkőzésén eredményes volt a gárda, ám a győzelem ízét a Premiershipben azóta sem sikerült megízlelni. Immár tizenegy összecsapást játszott le úgy a City, hogy képtelen volt begyűjteni a három pontot, és ez természetesen együtt járt a tabellán való lecsúszással: jelenleg - az Arsenal elleni meccs előtt - már csak a 15. pozícióban szerénykedik az együttes, és vészesen közel került a kiesési zónához. Arról nem is beszélve, hogy a sorsolás sem éppen kedvez a manchesterieknek: a következő hat játéknapon két, könnyebbnek tűnő hazai találkozó mellett olyan ellenfelei lesznek Anelkáéknak, mint az Arsenal, a Liverpool, a Chelsea és a Manchester United.

A gyenge szereplés oka elsősorban a védelemben keresendő, hiszen a manchesteriek 22 forduló alatt 33 gólt kaptak, ami bizony meglehetősen soknak tűnik - a Charlton Athleticnek és a Liverpoolnak a Cityvel megegyező számú rúgott gól elég a negyedik, illetve az ötödik helyhez, ugyanakkor az is jellemző, hogy a Bolton Wanderers ugyanennyi kapott és öttel kevesebb szerzett góllal is hat ponttal többet gyűjtött. Jó néhányan már a bajnokság előtt is úgy érezték, Keegan jobban tette volna, ha a rengeteg középpályás helyett legalább egy megbízható középhátvédet is szerződtet, de a Hatalmas Egér mindig is arról volt híres, hogy a támadójátékot favorizálja, sokszor akár az eredményesség és a hatékonyság rovására is. A jelenlegi szezon tökéletes példa erre: a Portsmouth elleni találkozón például az együttes sokszor ész nélkül ment előre, és rendkívül látványosan futballozott - csak éppen kikapott 4-2-re.

Keegan néhány rizikós döntése végképp nem jött be, és első helyen David Seaman leigazolását kell említeni. A veterán kapusra a nyáron az Arsenal nem tartott igényt, a Citynél viszont úgy érezték, hogy jó szolgálatot tehet nekik - elvégre az előző szezonban Peter Schmeichellel egyáltalán nem járt rosszul a klub. Seaman azonban nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket, arról nem is beszélve, hogy szervezete már nem bírta a Premiership megpróbáltatásait: a bajnokság közepe felé egyre többször sérült meg, és amikor a Portsmouth ellen meghúzódott a válla, úgy döntött: nem folytatja tovább, 609 élvonalbeli mérkőzés után szögre akasztja kesztyűjét.

Mivel az örök tehetségként elkönyvelt Nicky Weaver is sérüléssel bajlódik, így Keegannak mindenképpen kapust kellett igazolnia, és ismét egy erősen rizikós döntést hozott: kétmillió fontot fizetett a másodosztályú West Ham United portásáért, David Jamesért, aki ugyan jelenleg az angol válogatott első számú hálóőrének számít, ugyanakkor a szigetországban csak Calamity, azaz Zűrzavar Jamesként ismerik, mivel igencsak hajlamos a potyagólok beszedésére.

Az angol szakértők James leigazolásakor rögtön jelezték: a Citynél ezzel összeállt a kilencvenes évek közepének Liverpooljának "hírhedt" triója, a Fowler-McManaman-James hármas, akik emblematikus figurái voltak a Vörösöknek, annak a csapatnak, amely tele volt tehetséges focistákkal, ám egy Ligakupa-győzelmen kívül mást nem tudott felmutatni. Angliában még ma is emlegetik, hogy az 1996-os FA-kupa-döntő előtt a 'Pool focistái (köztük a csak Spice Boysként emlegetett fenti trió) vajszínű Armani öltönyben és divatos napszemüvegben jelentek meg a csapatok bemutatásakor - hogy aztán 1-0-s vereséget szenvedjenek a Manchester Unitedtől.