A dél-amerikai országban a hét végén játszották le a tavalyi bajnokság döntőjét, és a kései finálénak speciális okai voltak: Peruban ugyanis a 2003-as pontvadászat a focisták sztrájkja miatt félbeszakadt. A játékosok az ellen tiltakoztak, hogy az egyesületek egyre több tartozást halmoztak fel velük szemben, és a szakszervezet még novemberben, a 16. forduló előtt szólította fel a munka megtagadására a labdarúgókat.
Mindennek következtében a pályákon kabaréba illő jelenetek játszódtak le, a focisták több helyen civilben mentek ki a kezdésre, némelyik klub pedig az ificsapattal tudott csak kiállni. Pár mérkőzéset ugyan lejátszottak, de ezek többségén az ifik szerepeltek, így aztán a szövetség úgy döntött, hogy a bajnokságot félbeszakítja. A feleknek végül csak januárban sikerült megegyezésre jutni, így aztán a pontvadászatot már nem volt érdemes folytatni, de azt azért illett eldönteni, hogy kié is legyen az arany.
A döntőben az aperturát megnyerő Sporting Cristal, illetve a clausurában a félbeszakításnál első helyen álló, és az összesített tabellán is vezető Alianza Lima lépett pályára. A mérkőzést a Sporting kezdte jobban, és a válogatott Jorge Soto révén a 27. percben vezetést is szerzett, de az Alianza hat percre rá Roberto Silva találatával kiegyenlített.
A rendes játékidőben újabb gól nem született, viszont a Sporting Cristal emberhátrányba került, miután a 75. percben argentin középpályása, Norberto Araujo megkapta második sárga lapját. Innentől kezdve aztán már csak az Alianza volt a pályán, és a ráadás nem tartott soká, hiszen a limaiak csatára, Jefferson Farfan rögtön az első percben megszerezte a mindent eldöntő aranygólt.