- Miért nem akarja, hogy írjunk távoli munkavállalásáról?
- Mert még utánam nyúlnának, mint történt legutóbb, amikor is egy "jóakaróm" kitelefonált arab klubom elnökének, természetesen minden negatívumot elmondva rólam. Egyébként már régen nem lennék itthon, csak a repülőjegyet kellett intéznem, ami kissé elhúzódott.
- Egyből elfogadta a Maldív-szigeteki klub ajánlatát?
- Nem sokat gondolkodtam rajta, hiszen komoly elismerésnek tartom, hogy visszahívtak, még akkor is, ha nem egy fejlett futballkultúrájú országról van szó. Ott viszont elismernek, s főként segítenek, nem gáncsoskodnak. Sajnos, Magyarországon nekem utóbbi jutott osztályrészül, egyértelműen ellehetetlenítettek, amit nem bírtam tovább cérnával.
- Mostanában mintha Détári Lajos is hasonló utat járna be.
- Így igaz. Döme igazat mond, tökéletesen egyetértek a nyilatkozataival, csak éppen egy dolgot nem tett ezekhez hozzá. Nevezetesen, hogy én ezt húsz éve szajkózom.
- Mennyi időre szóló szerződést köt?
- Két évre, hiszen ötvennégy évesen már kötelező bebiztosítani a jövőmet, gondolnom kell a három fiamra is.
- Összességében örömmel vagy inkább kényszerből megy a távoli országba?
- Inkább az utóbbi, ugyanis a szükség nem érzelmi kategória.
Bánki József