- Meglepte a kapitány személyes érdeklődése?
- Inkább úgy mondanám, hogy jólesett. Amikor Lothar Matthäus jelezte, hogy számít rám, bevallom, kissé elbizonytalanodtam, mégsem változtattam meg a döntésemet.
- Miért nem tudta jobb belátásra bírni Matthäus?
- Nem rajta múlt, hiszen, mint mondtam, komoly elismerésnek tartom a megkeresését, viszont úgy érzem, már nem biztos, hogy tudnék segíteni a válogatottnak, erre a fiatalokat alkalmasabbnak tartom. A jövőben mindenekelőtt a klubcsapatomra szeretnék koncentrálni, mivel bajnokságot akarok nyerni és az UEFA-kupában minél tovább menetelni.
- Matthäus mit szólt az elhatározásához?
- Korrekt volt, tudomásul vette, nem feszegette a lemondásom okait, s talán örült is, hogy személyesen meg tudtuk mindezt beszélni.
- Velünk azért megosztaná az említett okokat?
- Egyértelműen nem a korom miatt mondtam le a válogatottságot, elvégre még mindig csak huszonkilenc éves vagyok. Korábban viszont, amikor életem talán legjobb formájában voltam - például izraeli légióskodásom időszakában -, nem vettek számításba a keretnél, amitől nagyon elkeseredtem. Mindez mély nyomokat hagyott bennem, ráadásul Lothar Matthäus sem ismerhet, nem láthatott még futballozni, a negyvenes keretbe való jelölésem tehát elsősorban megelőlegezett bizalom. Ismétlem, örültem, amikor megkeresett, ám szerintem a fiatalok többet tudnak segíteni a válogatottnak, mint én, s nagyon szurkolok majd a csapatnak, valamint Lothar Matthäusnak.
Bánki József