Halhatatlanná váló állatot találtak

Képes saját magát megfiatalítani, és ezáltal potenciálisan halhatatlanná válhat egy kevesek által ismert különleges állatfaj.

Képzeljük el, hogy egy nap az akváriumunkban található kedvenc medúzánknak nyoma vész, és helyette annak fiatalkori formája, egy lárva fog úszkálni a vízben. Olyan, mintha a csalánozó teljes egészében megfiatalodott volna. Ez nem egy sci-fi film jelenete, hanem nagyon is valós tudományos megfigyelés; sikerült feltárni a fésűs medúzák vagy bordásmedúzák (Mnemiopsis leidyi) életciklusának eddig nem ismert részleteit, és kiderült, hogy az állat képes megfiatalítani magát, így potenciálisan akár a „halhatatlanná” is válhat - olvasható a Phys.org tudományos portálon megjelent cikkben.

A fésűs medúzák potenciálisan képesek a halhatatlanság elérésére
Fotó: Biosphoto via AFP

A halhatatlanná váló medúza sejtszinten is megfiatalodott

Normál esetben az állatok életciklusai általában lineárisak: születnek, fejlődnek, szaporodnak, majd elpusztulnak. Ezt a mintát csupán néhány faj képes felülírni, ilyen például a „halhatatlan medúza” (Turritopsis dohrnii) néven ismert csalánozó, amely kifejlett állapotból képes visszaalakulni fiatalabb polip formába. Most a fésűs medúza is csatlakozott ehhez a különleges csoporthoz, köszönhetően annak a képességének, hogy stresszhelyzetekben (például éhezés vagy fizikai sérülés során) visszaalakul lárvaállapotba. A visszafejlődés nem csupán morfológiai változásokat jelent. A kutatók megfigyelték, hogy az átalakult medúzák viselkedése – például táplálkozási szokása - is teljes mértékben azok lárvakori szokásait tükrözi. 

Ez arra utal, hogy a folyamat mélyebb, sejtszintű átrendeződésen alapul.

„Tinédzserré” visszafiatalodó medúzák

A vizsgálatot a norvég Bergeni Egyetem kutatói, Joan J. Soto-Angel és Pawel Burkhardt vezették. A kísérletek során a fésűs medúzák „lobális formáját”, vagyis a faj kifejlett alakját tanulmányozták. A medúzákat éhezésnek és fizikai sérüléseknek tették ki, majd megvizsgálták, hogy miként reagáltak ezekre a stresszhatásokra. Az eredmények szerint az állatok néhány hét alatt fokozatosan visszaalakultak az ún. „cydippid lárvaállapotba”. 

Ez az életszakasz a medúza „tinédzserkorának” felel meg: a lárva már elkezdi felvenni a kifejlett egyedek formáját és viselkedését, de még nem éri el a szaporodóképességet.

A felfedezés azért is egyedülálló, mert a fésűs medúzák nem rendelkeznek olyan képességekkel, mint például a planáriák vagy más, regenerációra képes fajok. Ezért lárvaállapotba történő visszaalakulásuk a biológia eddig kevésbé ismert területeire enged betekintést.

A megfiatalodás molekuláris szintű mechanizmusai

A kutatók következő lépése annak feltárása, hogy milyen molekuláris és genetikai mechanizmusok állnak a visszafejlődés mögött. Az egyik legfontosabb kérdés az, hogy mi történik az állatok ideghálózatával (a fésűs medúzák nem rendelkeznek központi idegrendszerrel) a folyamat során. 

• Vajon az idegi kapcsolatok teljesen átrendeződnek, vagy egyszerűen „hibernálódnak”, hogy később újraaktiválódjanak? 
• Egy másik izgalmas kutatási irány annak megértése, hogy a visszafejlődés képessége mennyire elterjedt az állatvilágban. 

Mivel a fésűs medúzák az egyik legősibb állati csoportot képviselik, elképzelhető, hogy ez a tulajdonság az evolúció egy korai szakaszában már jelen lehetett.

A fésűs medúzák életciklusának rugalmassága nemcsak tudományos kíváncsiságot elégít ki, hanem gyakorlati jelentőséggel is bír. Az öregedés és a „megfiatalodás” molekuláris mechanizmusainak megértése hosszú távon hozzájárulhat olyan új terápiás lehetőségek kifejlesztéséhez, amelyekkel elérhető az emberi szövetek regenerációja is.