Gondban a Montpellier

Amikor a 12. fordulót követően a Montpellier SC a nyolcadik helyen állt a Ligue 1-ben, a klub szurkolói maguk sem tudták, hogy elhiggyék-e ezt az állapotot, annyira várakozáson felül szerepelt csapatuk. Mára kiderült, hogy a gárda valóban erőn felül teljesített a bajnokság első heteiben, jelenleg ugyanis már a kiesést jelentő 18. pozíciót foglalja el, és egyelőre az edzőcsere sem fejtett ki túl sok kedvező hatást.

A Montpellier élvonalbeli tagsága az előző idényben szinte menthetetlennek tűnt, a csapat 25 forduló után az utolsó előtti pozíciót foglalta el a tabellán, de remek hajrájának köszönhetően valahogy mégis sikerült bennmaradnia az élvonalban.

A nyáron a klub katasztrofális anyagi helyzete miatt csak egy új szerzemény érkezett a klubhoz, és bár a kulcsemberek közül is csak egy focista távozott, ennek ellenére mindenki azt várta, hogy az egyesület megint a kiesés ellen küzd majd - különösen azok után, hogy a fiatal kameruni válogatott középpályás, Valéry Mézague közvetlenül a szezon előtt súlyos autóbalesetet szenvedett, és azt sem lehetett tudni, hogy egyáltalán folytathatja-e pályafutását. Ehhez képest a csapat várakozáson felül kezdte az idényt, 12 forduló után az előkelő nyolcadik helyet foglalta el, és két héttel később is a kilencedik pozícióban állt.

A 14. játéknapon lejátszott, Ajaccio elleni hazai összecsapásról, amit a Montpellier 3-1-re nyert meg, azonban utólag kiderült: ez egy különleges találkozó volt. Azóta ugyanis a gárda nemhogy képtelen nyerni, de még pontot is csak egy alkalommal szerzett (a Bastia ellen hazai pályán), és a sorozatos vereségek hatására alaposan visszaesett a tabellán. Úgy tűnik, hogy ez az időszak neuralgikus pontnak számít a klubnál, hiszen az előző idényben is ez idő tájt volt egy tíz mérkőzésből álló nyeretlenségi szériája az együttesnek.

Némi magyarázat lehet a kudarcsorozatra, hogy a csapatnak akárcsak az előző szezonban, két otthoni találkozóját el kellett halasztani: a decemberi heves esőzések miatt ugyanis a Mosson folyó kiöntött medréből, és elárasztotta a róla elnevezett stadiont. A víz ellepte az öltözőket és a játékteret is, így aztán a Sochaux, illetve a Marseille elleni otthoni találkozókat is januárra kellett halasztani, amikor is így a csapatnak kétszer is pályára kellett lépnie hét közben.

Ráadásul a klub anyagi helyzete sem javult, így aztán az egyesület elnöke, Louis Nicollin annak sem tudott igazán örülni, hogy a téli átigazolási időszakban senki sem távozott a csapattól. A presidente ugyanis szívesen látta volna, ha mondjuk Fode Mansarét vagy Habib Bamogót jó pénzért megveszi egy tehetős klub: előbbiért (aki ráadásul nem is számított alapembernek, vagyis távozása nem okozott volna olyan nagy veszteséget) a Liverpool és a Tottenham is bejelentkezett, utóbbit pedig a Lyon szerette volna megszerezni, de a két transzferből végül semmi sem valósult meg. Bamogóval így aztán szerződést is hosszabbított a klub, nehogy a nyáron ingyen távozhasson.

A vezetőségnél a Paris-SG elleni 6-1-es vereség után telt be a pohár, és akkor menesztették a fél évvel korábban még ünnepelt trénert, Gérard Bernardet-t. Az új "megmentőnek" egy régi ismerőst nyertek meg: azt a Robert Nouzaret-t, aki ezer szállal kötődik Montpellier-hez. Egykoron futballistaként is szerepelt a városban, majd edzőként előbb 1978 és 1980, ezt követően pedig 1983 és 1985 között irányította a csapatot, mindkétszer a másodosztályban, sőt 1991 és 1996 között az egyesület sportigazgatója is volt. Ezen kívül dolgozott még a Bastiánál és a Saint-Etienne-nél is, legutóbb pedig az elefántcsontparti válogatott mestere volt, ahonnan azonban januárban leköszönt, hogy szinte azonnal elfogadja a Montpellier ajánlatát.

Nouzaret bemutatkozása mindenesetre nem sikerült valami fényesen, mert első meccsén a gárda hazai pályán szenvedett vereséget a Metztől, majd a bajnokjelölt Monacótól is kikapott, vagyis a rossz szériát nem sikerült megszakítani, és ez az eredmény azt jelentette, hogy a csapat most már kieső helyen áll. ráadásul szombaton a Lille is legyőzte idegenben a Montpellier-t. A trénernek tehát nem lesz valami könnyű dolga, ha benn akarja tartani a gárdát, viszont ő végre számíthat Mézague-ra, aki közben felépült súlyos sérüléséből. A kameruni középpályás még január elején tért vissza a pályára a Nice elleni találkozón, és a Metz elleni összecsapáson immár végig a pályán volt.