Rettegés honol az olasz futballban

Rettegés járja be az olasz labdarúgás élvonalát, amióta február 26-án az adórendőrség több száz embere egyidejűleg ütött rajta 51 profiklub székházán, lefoglalva pénzügyi mérlegeket, aktákat, szerződéseket. Szkeptikus megfigyelők, akik mindig is gyanakodva tudakolták, miből telik az itáliai kluboknak szuperdrága csatárok és hátvédek megvásárlására és csillagászati játékosfizetésekre, beigazolva látják azt a sejtésüket, miszerint a Serie A és Serie B pénzügyi rendszere nagy léggömb volt, amely egy tűszúrástól kipukkadt.

A tűt Giuseppe Gazzoni vette kézbe. A klubelnöknek, aki tíz év alatt a harmadosztályból hozta fel az elsőbe, és tette szolid középcsapattá az FC Bolognát, ősszel lett tele a "burája". Az AS Roma ellen játszva azt kellett megtudnia, hogy miközben ő minden adót befizet, rendszeresen fizeti a játékosokat, és ügyel az üzleti könyvek tisztaságára, addig a nagynevű fővárosi klub elnöke, Franco Sensi reménytelenül hátralékban van a fizetések folyósításával, és könyvelésében is jókora homályos foltok vannak. Az AS Roma a mai napig nem fizette ki annak a több ezer belépőjegynek az árát, amelyet a bolognaiak biztosítottak a novemberi meccsre a fővárosi szurkolóknak.

Gazzoni, aki nem mellesleg közgazdasági doktorátust szerzett az oxfordi egyetemen, tiszta képet akart nyerni arról az iparágról, amelyre pénzét és szenvedélyét áldozza. Ezért aztán könyvvizsgálókhoz fordult, hogy világítsák át a futballklubok pénzügyi gyakorlatát. A megdöbbentő eredmények vezettek február végén az adórendőrség razziájához. A hatóság vádja szerint a legnevesebb klubokig (AC Milan, Juventus, Inter) bezárólag módszeresen folyt a pénzügyi helyzet kozmetikázása, a kiadások mesterséges csökkentése. Így például általános gyakorlat, hogy a szerződés után nem sokkal a játékosok fizetését a felére csökkentik - a hiányzó 50 százalékot "feketén" adják oda a sportolóknak. Ezáltal lefaragják a klub kiadásait, miközben "nímand" játékosokat eladáskor sztárokká léptetnek elő, hogy állítólagos piaci értékükkel növeljék a bevételeket.

Különösen nyugtalanító az érdekek jól kimutatható összefonódása. A labdarúgó-szövetség elnöke, Carraro olyan könyvvizsgáló cégeknek dolgozik, amelyek klubok üzleti ügyeit és részvényeit tartják kézben. A pénzügyi emberek viszont más egyesületek elnökeinek a kezében vannak - azaz a rendszer és a funkcionáriusok voltaképpen egymást ellenőrzik. Ez utat nyit a megalapozatlan pénzügyi mérlegek jóváhagyásának és az ellenőrzés halogatásának.

A visszás gyakorlat fő haszonélvezője nem más, mint Olaszország leggazdagabb vállalkozója, Silvio Berlusconi. A miniszterelnök, aki egyben az AC Milan elnök-tulajdonosa, konkrétan előnyt húzott politikai szerepéből, újfent összekeverve a gazdaságot a politikai hatalommal. A Milannak a legutóbbi mérlegbeszámolót nem a 2002/03-as évad végén, hanem 2003 december végén kellett benyújtania. Közben azonban a kormány kiadott egy rendeletet, amely lehetővé teszi a szorult pénzügyi helyzetű kluboknak, hogy veszteségeiket tíz évre elosztva könyveljék el. Ezáltal Berlusconi klubjának deficitjéből a tényleges összegnek csupán egytizede jelent meg a tavalyi mérlegben.

Érthető módon a kormányfő nem tapsolt örömében, amikor hírét vette az adórendőrség akciójának. Ezzel ugyanis újabb front nyílt az igazságszolgáltatás ellen vívott vég nélküli háborújában. "Úton vagyunk a rendőrállam felé" - idézte a sajtó a háborgó Berlusconit, ám ezúttal még konzervatív politikusok sem adtak neki igazat. A kabarészerzők pedig azon élcelődtek, hogy az AC Milan klubszínei kiválóan illenek a fekete kasszákhoz és a vörös (deficites) mérlegszámokhoz.

A vizsgálat még folyik, ám annyi máris kiderült, hogy három egyesület (Lazio, Parma, AS Roma) a csőd szélére jutott. A Serie A klubjainak összesített adóssága eléri a kétmilliárd eurót (520 milliárd forint). A rendőrség eddig 23 bűnvádi eljárást indított különböző funkcionáriusok és tanácsadók ellen.