"Attila évekig volt a játékosom, s jólesik számomra, hogy elmondása szerint sokat tanult tőlem" - kezdte Verebes József. "Az utóbbi években nagyon megkomolyodott, az edzőséghez pedig eleve helyzeti előnyben volt, mivel középhátvédként remekül irányított, hátulról jól átláthatta a játékot, s szerencsére nagyszerű szeme is van ehhez a szakmához. Mikor az aktív labdarúgó pályafutása végén elérkezett az idő a jövőről való gondolkodásra, úgy érzem, szerencsés időben találkoztunk, s talán sikerült segítenem neki a pályaválasztásban. Számomra gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy alkalmas az edzői mesterségre. Lehet, hogy nincs több diploma a zsebében, viszont a vérében van a futball, s edzőként is egyéniség."
- Pedagógiai téren milyennek ítéli tanítványát?
- Érdekes dolog ez, hiszen a profiknál is szükséges a pedagógia, de nem akkora mértékben, mint az amatőröknél, ahol általában hobbiból futballoznak. Inkább a lelki felkészítésben, mindenekelőtt az önbizalom terén kell a magyar futballistákat erősíteni, hogy valós képességeinknek megfelelően teljesítsenek a pályán. Manapság pedig a hatalmas stressz miatt a sztárokra különösen vigyázni kell, hiszen ők a tulajdonos számára is komoly értékek, többek között ezért is kötelező a legoptimálisabb pszichés állapotba hozni őket.
- Milyen a szakmai kapcsolata Pintér Attilával?
- Edzői karrierje elején Attila nagy lehetőséget kapott az élettől, innentől rajta múlik minden. A Fradinál nem lehet langyosan focizgatni, így nyilván karakteres, agresszív letámadásra alapuló játékfelfogást honosít meg az Üllői úton, ami viszont komoly és időigényes munka. Egy biztos: egy pillanatig sem akarok beleszólni a munkájába, a saját útját kell járnia, hinni kell magában és a játékosaiban. Persze, ha kikéri a véleményemet, válaszolok és segítek neki, de kizárólag abban az esetben, ha igényli mindezt.
Bánki József