Davids vezérletével szárnyal a Barca

Amikor az idei év első bajnokija után az FC Barcelona a 12. helyen állt a Primera Divisiónban, a katalán fanatikusok úgy gondolták: ebben a szezonban még az UEFA-kupa elérésre is hiú ábránd a számukra. A Barca ezután azonban valósággal megtáltosodott, immár tíz mérkőzés óta veretlen, és már a dobogón áll. A kérdés már csak az: mi lehet a magyarázata ennek a hatalmas formajavulásnak?

Az előző szezon után az FC Barcelona fanatikusai némileg jogosan gondolhatták: ennél rosszabb már nem jöhet. Ebben volt is valami, elvégre a csapat csak az utolsó pillanatban csúszott be a hatodik pozícióba, és harcolta ki az UEFA-kupában való részvétel jogát, márpedig a klub a második világháború óta ennél rosszabb helyen még sohasem végzett a Primera Divisiónban.

A nyáron aztán nagy változások történtek az egyesület háza táján, új elnök látott munkához Joan Laporta személyében, aki szemléletváltást ígért, és eleinte úgy tűnt, hogy ez meg is valósulhat. A klub élére új, ambiciózus tréner került (Frank Rijkaard), és a keret is megerősödött, olyan sztárokat igazolt a klub, mint Rüstü Recber, Rafael Márquez, Ricardo Quaresma, és a legnagyobb csillag, Ronaldinho. Ennek ellenére a bajnokság első felében semmi sem jött össze a katalán együttesnek: a szakvezető által elképzelt taktika nem működött, Rijkaard pedig kapott hideget-meleget a drukkerektől, akik szerint a holland mester ok nélkül pihentetett egyes játékosokat, másokat pedig nem a saját posztjukon játszatott.

Amikor a 18. játéknapon, január 4-én a Racing Santander hazai pályán 3-0-ra legyőzte a katalánokat, és a Barca a 12. pozícióba esett vissza, a szurkolók Rijkaard fejét követelték. Pedig a helyzet akkor sem volt olyan súlyos: kétségtelen, hogy a pillanatnyi helyezés szégyenletesnek tűnt, de a gárda lemaradása a negyedik helytől mindössze négy pont volt.

Az is igaz persze, hogy semmi jel nem mutatott arra, hogy az együttes megindulhat felfelé, hiszen ezt megelőzően minden győzelmet szinte szabályos rendszerességgel egy döntetlen és egy vereség követett: a 18 mérkőzésből a csapat hatot megnyert, hatot elveszített, és értelemszerűen hatszor ikszelt. Így aztán amikor a következő hazai találkozón a Real Zaragozát a csapat megverte 3-0-ra, majd az Athletic Bilbao ellen 1-1-es döntetlent játszott, úgy tűnt, hogy csak az eddigi hullámzó teljesítmény folytatódik.

Azonban nem így történt: a Sevilla FC elleni idegenbeli összecsapást, amit a papírforma alapján "el kellett volna veszítenie" a Barcának, a katalánok megnyerték 1-0-ra, és Ronaldinhóék azóta képtelenek hibázni. A Murcia elleni győzelem immár sorozatban a nyolcadik volt a csapat számára, amivel nemcsak hogy feljött a BL-t érő helyekre, hanem megelőzte a harmadik RC Deportivót, sőt, ami még fontosabb, az ötödik Athletic Bilbao immár 11 ponttal lemaradva követi a katalánokat.

Még elképesztőbb a győzelmi sorozat, ha figyelembe vesszük, hogy milyen csapatok ellen érték el a kék-gránátvörösek: a Barca ellenfelei ugyanis többnyire élcsapatok, közvetlen riválisok voltak: CA Osasuna, Atlético Madrid, Valencia CF, RC Deportivo.

Mi lehet tehát a titka ennek a hatalmas formajavulásnak? Az egyik fő összetevőnek az egyetlen téli szerzeményt, Edgar Davidsot tartjuk. A holland középpályást a Juventus FC-től egyelőre csak kölcsönbe kapta az FCB, és nem lehet nem észrevenni, hogy a Barca azóta indult meg felfelé, amióta ő ott van a pályán. Személyében egy olyan labdarúgó érkezett, aki a védekező középpályás posztján (ami az egyik legfontosabb a Rijkaard-féle taktikában) világklasszis teljesítményre képes: ezt a pozíciót korábban sem Gerard, sem Xavi, sem Thiago Motta nem tudta maradéktalanul betölteni. Davids jelenlétével azonban Xavi sokkal többet foglalkozhat a támadásokkal, érvényesítheti fő erényét, ugyanakkor a csapat védekezése is sokkal biztonságosabb lett.

Nem Davids azonban az egyetlen labdarúgó, aki a győzelmi sorozat kezdetén került be a kezdők közé: a saját nevelésű középhátvédről, Oleguerről van szó. Ő előbb Carles Puyol sérülése miatt kapott játéklehetőséget, majd pedig a mexikói Márquez helyét foglalta el (a közép-amerikai végre beverekedte magát a kezdők közé, és jól is futballozott, amikor kidőlt a sorból), és Oleguer is elmondhatja magáról, hogy a bajnokságban ebben a szezonban még nem volt vesztes csapat tagja.

Rijkaard alaptaktikája nem változott, a Barcelona továbbra is a 4-5-1-es felállásban futballozik, amit persze felfoghatunk 4-3-3-nak is, attól függően, hogy Luis Garcíát és Ronaldinhót (mert a brazil klasszis mostanában rendszeresen a bal oldalon szerepel - kiválóan, hiszen az EFE osztályzatai alapján az elmúlt négy fordulóban a legjobb latin-amerikai játékos volt a bajnokságban) csatárnak vagy középpályásnak vesszük. A különbség mindössze annyi a bajnokság elejéhez képest, hogy a tréner mindegyik posztra megtalálta a megfelelő embert, és az első győzelmek után a focisták önbizalma is megjött.