Kiesés és csőd fenyegeti a Leeds Unitedet

Leedsben nehéz volt eldönteni, hogy mi miatt izguljanak jobban a szurkolók: azért, mert csapatuk kiesésre áll a Premiershipben, és kisebbfajta csodára lenne szüksége a bennmaradáshoz, vagy azért, mert az egyesületnek csak pár napja volt arra, hogy új befektetőt találjon, különben csődeljárás indul ellene. A két problémakör persze összefügg egymással, és elképzelhető: ha a katasztrofális anyagi helyzet megoldódik, akkor minden bizonnyal a focisták is valamivel nyugodtabban játszhatnak majd. Az új tulajdonos megjelenése utáni első meccset mindenesetre megnyerte a gárda.

A Leeds Unitedről tulajdonképpen a nyáron derült ki, hogy valami nagyon nincsen rendben a klubnál, bár már az előző idényben is sejteni lehetett, hogy a yorkshire-iek financiális helyzete nem ideális. A 2002-2003-as pontvadászat pénzügyi mérlegének elkészítése után azonban világossá vált, hogy a helyzet minden előzetes elképzelésnél súlyosabb: az egyesület összesen 71,6 millió euró veszteséget halmozott fel az előző pontvadászat során, köszönhetően a felelőtlen vezetőség által folytatott kockázatos pénzügyi politikának.

A klub sorra kénytelen volt megválni legjobb játékosaitól, de mindegyik eladásán bukott, és a sorozatos edzőmenesztések is rendesen kiürítették a kasszát. Persze ebből még nem következett volna, hogy a csapat csapnivalóan szerepeljen, hiszen a játékoskeret papíron még mindig viszonylag erős maradt, ám az eredmények rendkívül rosszak voltak, így aztán novemberben újabb edzőváltásra került sor: Peter Reid helyére ideiglenes hatállyal Eddie Gryt nevezték ki.

Az egyesület egykori legendás játékosának ugyan szinte semmilyen edzői tapasztalata sem volt, sőt, a megfelelő képesítése is hiányzott ahhoz, hogy a Premiershipben dolgozhasson, de a liga speciális engedélyt adott a számára, és a csapat is összeszedte magát az irányítása alatt. Egy ötmeccses veretlenségi sorozat következett, de ez is csak arra volt jó, hogy a gárda elkerüljön az utolsó helyről, és az utolsó előtti pozícióban verjen tanyát.

Mielőtt azonban a hűséges szurkolók túlságosan reménykedni kezdtek volna, elfogyott a lendület, egymás után hat összecsapást veszített el az együttes, és ha ez nem lett volna elég, szép lassan a hitelezők türelme is elfogyott. A december 23-i, rendes évi közgyűlés alkalmával az egyesület elnöke, John McKenzie (aki csak a nyáron került a posztra a korábbi vezető, a jelentős adósságot felhalmozott Peter Ridsdale helyére) lemondott posztjáról, januárban pedig a csődeljárás réme Damoklesz kardjaként lebegett a Leeds felett.

A klub szinte napról napra élt, hiszen miközben folyamatosan próbált új befektetőket keresni, állandóan új haladékot kért, és legnagyobb szerencséjére kapott is a hitelezőktől. Az egyesület kétségbeesetten igyekezett csökkenteni költségeit, a téli átigazolási időszakban három játékosától is megvált: a szezon előtt kölcsönkapott, ám a csapaton vajmi keveset segített Roque Júnior és Cyrill Chapuis is távozott, akárcsak Michael Bridges, akit kölcsönadtak a Newcastle Unitednek. Ennél azonban még fontosabb volt, hogy a labdarúgók belementek abba, hogy fizetésüket 25 százalékkal csökkentsék februártól kezdve.

Mindezzel együtt az idő egyre fogyott, és a március elején a hitelezők végleg megunták a dolgot: ezúttal nem sikerült ismét megújítani a megállapodást, vagyis a klubnak immár valóban záros határidőn belül fizetnie kell. Ha nem tette volna meg, akkor megindul a csődeljárás az egyesülettel szemben, ami már csak azért is nagy probléma lett volna, mert bár a bajnokságban így is elindulhatna a klub (a Division One-ban az utóbbi időben erre több példa akadt, így például az Ipswich Town vagy a Bradford City esete), ugyanakkor az FA az idén hozott szabálya értelmében mínusz hat ponttal kellene kezdenie a következő idényt.

Érdeklődőben persze nem volt hiány, több helyi konzorcium is szívesen befektetett volna az egyesületbe. A Zeus Capital nevű pénzügyi cég által vezetett vállalkozói csoport (amelynek élén a Huddersfield Town egykori elnöke, Terry Fisher állt) ugyan visszalépett, de a Krasner Koncorcium fantázianévre hallgató grupp végül hajlandó volt segíteni a Leeds Uniteden.

Az Angliában jól ismert csődszakértő, Gerard Krasner, illetve Watford FC volt igazgatója, Jack Petchey által irányított csoportnak ugyan az utolsó pillanatban vetélytársa is akadt, a Chelsea FC egykori elnöke, Ken Bates ugyanis ugyancsak szeretne visszatérni a futballba, ő azonban csak a csődeljárás megindítása után fektetett volna be, akkor ugyanis jóval kevesebb pénzből is megúszta volna az üzletet.

Így aztán Krasnerék lettek a megmentők, és megjelenésük után a Manchester City elleni bajnokit meg is nyerte a csapat, amivel elhagyta az utolsó helyet - a kiesés elkerülése azonban így is nagyon nehéz feladatnak tűnik.