- Miként éli meg a sikertelenséget a Haladásnál? - kérdeztük Illést.
- Nehezen, hiszen korábban nem volt részem ennyi vereségben. Ugyanakkor a családdal mégis jól érezzük magunkat Szombathelyen, elvégre a szülővárosom, Sárvár mellett ez az én szűkebb pátriám. Persze az igazi az lenne, ha jönnének az eredmények is.
- Mit vár a hét végi, Győr elleni bajnokitól?
- Számunkra a döntetlen már kudarccal érne fel, azaz csakis a győzelemmel kapaszkodhatunk feljebb. A Győr elleni meccs az utolsó esélyünk, hogy elkerüljük az osztályozót.
- Elsősorban miben kellene fejlődnie a csapatnak?
- Jóformán mindenben. Egyszerűen meg kell tanulnunk nyerni, hiszen az elmúlt meccseken hiába voltunk sokszor partiban az ellenféllel, még pontokat sem tudtunk szerezni. Igaz, a győzelmekhez gólokat is kellene lőnünk, mivel ennek is igencsak híján vagyunk, s magam is szeretnék már végre a hálóba találni.
- Presztízskérdésnek is tartja, hogy élvonalbeli csapat maradjon a Haladás?
- Igen, mint ahogy a remek szombathelyi szurkolótábor is megérdemli, hogy NB I-es csapata legyen a városnak és a megyének. Ebben a magam részéről megpróbálok segíteni, remélem, ez sikerül is, így nem csak a szomorú idénykezdet juthat eszembe az idei tavaszról.
Bánki József