Duplázna a Valencia, sikerélményre vágyik az OM

Az UEFA-kupa jelenlegi kiírásának elején meglehetősen valószínűnek tűnt, hogy egy igazi nagyágyú hódítja majd el a trófeát, elvégre olyan klubok indultak, mint az FC Internazionale, a Liverpool FC vagy éppen az AS Roma. A legnagyobb favoritok közül végül egyik sem jutott el a döntőig, ahol azonban így is két sztárgárda találkozik majd, amelyek közül a Valencia CF-nek már jutott sikerélmény erre az idényre, az Olympique Marseille viszont a szezonja megmentéséért küzd.

A két klub abban is különbözik egymástól, hogy míg a Valencia CF alapból az UEFA-kupában indult, addig az Olympique Marseille a Bajnokok Ligájából került a második számú európai kupasorozatba. A franciák a BL csoportmérkőzései során a Partizan Beograddal, a Real Madriddal és az FC Portóval voltak egy kvartettben, és utóbbi két csapatot nem is sikerült megelőzniük, ami a portugálok későbbi szereplését nézve egyáltalán nem számít szégyennek.

A gallok tehát csak az idén kezdték meg szereplésüket az UEFA-kupában, de kis túlzással teljesen más csapattal vágtak neki ennek a sorozatnak, mint a Bajnokok Ligájának.

Menet közben ugyanis edzőcsere történt a csapatnál, Alain Perrint José Anigo váltotta a kispadon, és a játékoskeret is jelentősen átalakult. Daniel van Buyten, Fernandao és Dmitrij Szicsov elhagyta a klubot, és olyan futballisták érkeztek, mint Fabien Barthez, Demetrius Ferreira és Laurent Batlles, azonban nem csak annyi történt, hogy az új szerzemények átvették a távozók helyét. Anigo jelentősen átalakította a kezdő tizenegyet, és a taktikát is megváltoztatta: a korábbi, hagyományosnak mondható 4-4-2-es szisztéma helyett az OM mostanában 5-4-1-es felállásban szerepel.

Ennek a taktikai változásnak lett az áldozata például Johnny Ecker, aki a Bajnokok Ligájában még meghatározó alakja volt a csapatnak, és egyetlen másodpercet sem hagyott ki, az UEFA-kupában viszont egyáltalán nem lépett pályára. Hozzá hasonlóan kikerült a kezdők közül Fabien Celestini, illetve Stephan Vachousek is: ők a BL-ben még alapembernek számítottak, Anigónál viszont csak epizódszerep jut nekik.

Az új szerzemények mellett viszont jól jött ki az edzőcseréből a fiatal Mathieu Flamini, aki a középpályán stabil kezdő emberré avanzsált, illetve a szenegáli Sylvain N'Diaye és Habib Beye. Manuel dos Santos esetében annyi a különbség, hogy ő csak januárra épült fel súlyos sérüléséből, vagyis Perrin nem számíthatott rá.

Az OM Anigo irányítása alatt egy rendkívül stabil csapatot alkot, amelynek a védelmét nagyon nehéz feltörni: a három középső védő (Abdoulaye Meité, Brahim Hemdani és Beye) kiválóan semlegesíti azokat a támadásokat, amelyek egyáltalán eljutnak hozzájuk.

A széleket Ferreira, illetve Dos Santos lezárja, de még a középpályán is van két, elsősorban védekező szerepkörrel megbízott labdarúgó N'Diaye és Flamini személyében. A támadások szervezése Battles, illetve Carmel Meriem dolga, de a legfontosabb szerep Didier Drogbáé, aki élete formájában futballozik, és egymaga képes lekötni egy teljes védelmet. Nem csoda, hogy az OM fanatikusai megijedtek, amikor kiderült: az elefántcsontparti csatár sérüléssel bajlódik, de a hírek szerint a fináléra felépül. Nélküle ugyanis (nem túlzás kijelenteni) a Marseille esélyei minimálisak lennének.

A Valencia CF teljesen más utat járt be, amíg eljutott az UEFA-kupa döntőjéig, de ez sem kevésbé érdekes. A spanyolok mestere, Rafa Benítez jól láthatóan a Primera Divisiónra helyezte a hangsúlyt a szezon elején, és a nemzetközi kupaszereplést amolyan bónuszként fogta fel, amelyben minden egyes megtett kör jutalomnak számít.

Ennek megfelelően (különösen a sorozat elején) a kupameccseken elsősorban azokat játszatta, akik a bajnokságban kevesebb lehetőséget kaptak, kis túlzással élve akár azt is mondhatnák, hogy többször is tartalékosan küldte pályára együttesét.

A pontvadászatban szinte kihagyhatatlannak számító Vicente, Mauricio Pellegrino vagy éppen Mista így aztán eleinte alig-alig szerepelt az UEFA-kupában, viszont a Primerában csak ritkán szereplő Ricardo Oliveira, Garrido vagy Canobbio rendszeresen ott volt a csapatban a nemzetközi porondon.

Ne tagadjuk, a hispánoknak azért volt egy kis szerencséjük abban, hogy igazán komoly ellenfél nem akadt az útjukba, és így a második garnitúra is messzire tudta juttatni az együttest, egyedül a Genclerbirligi ellen akadt némi izgalom, a törököket ugyanis csak hosszabbításban verte ki a Valencia. Az elődöntőben aztán már Rafa Benítez sem tartalékolt, hanem a lehető legerősebb összeállításban szerepeltette csapatát, és ez minden bizonnyal így lesz a fináléban is, annál is inkább, mert a Valencia már fordulókkal a zárás előtt megnyerte a spanyol bajnokságot.

A legutóbbi három UEFA-kupa-döntő egyaránt látványos és gólokban gazdag találkozót hozott, legalább öt találat született a finálékban. Most azonban nehéz elképzelni, hogy hasonló eredmény szülessen, hiszen mindkét együttesnek kiváló a védelme, és fő erősségének a rendkívül stabil, kompakt játék számít. Persze egy korai gól ezt is felboríthatja, és csak reménykedhetünk abban, hogy az elmúlt évek kiváló sorozata most sem szakad meg.