A klub az előző szezonban újoncként a 13. pozíciót szerezte meg, ami tulajdonképpen nem volt rossz teljesítmény, ám a drukkereknek nemcsak a pályán történtekre kellett figyelniük, hanem arra is, hogy mi zajlik a háttérben. Az egyesület legnagyobb tulajdonosa, az IMG-McCormack nevű, javarészt amerikai sportmenedzseléssel foglalkozó cég ugyanis meg akart válni az RC Strasbourgtól, és sikerült is új befektetőket találnia egy helyi üzletemberekből álló csoport képében.
A nyáron tehát tulajdonosváltás történt, és ez természetesen edzőcserével is járt: a kispadra az az Antoine Kombouaré került, aki korábban a Paris-SG tartalékjait edzette, és semmilyen élvonalbeli tapasztalata nem volt. Ennek ellenére az együttes (amelynek játékoskerete érezhetően erősödött a télen) irányításával viszonylag jól szerepelt, tíz forduló után például a hatodik helyen állt, és az évet a tizedik pozícióban zárta.
A gondok januárban kezdődtek, amikor is a vezetőség úgy határozott, hogy igent mond a Paris Saint-Germain ajánlatára, és kölcsönadja legjobb játékosát, az ősszel hét gólt szerzett szerb támadót, Daniel Ljuboját a fővárosiaknak. A kontraktus szerint a PSG a nyáron végleg leigazolhatja a játékost hárommillió euróért, és míg Ljuboja szempontjából teljesen érhető a váltás (hiszen egy élcsapatban futballozhat), addig strasbourgi részről nehéz megérteni, hogy miért mentek bele az azonnali transzferbe. Minden bizonnyal úgy gondolták, hogy a Ljuboja helyére igazolt két futballista pótolni tudja majd a távozót.
Az elzásziak a télen ugyanis két, elsősorban a támadásokban jeleskedő labdarúgót is szerződtettek: Cyril Chapuis az Olympique Marseille-től érkezett kölcsönbe a szezon végéig (a csatár a bajnokság első felét az angol Leeds Unitedben töltötte, ahol azonban nem gyűjtött sok szép emléket), és a klub megszerezte a svéd Landskrona BoIS utánpótlás-válogatott focistáját, Alexander Farnerudot.
Utóbbi transzfer különlegessége az volt, hogy Alexander bátyja, Pontus már a francia klub játékosa volt, így a testvérpár hosszú évek után először ismét egy csapatban szerepelhetett. Erre eddig a szezon során 14 alkalommal került sor, mi több, az utóbbi időben mindketten rendszeresen ott vannak a kezdő tizenegyben, de a klub szereplésén ez eddig nem sokat segített, sőt...
A csapat tavasszal szép lassan visszacsúszott a tabellán, köszönhetően annak, hogy a 24. játéknapot követően kilenc fordulón keresztül képtelen volt nyerni. A gyengélkedés elsősorban a támadó részleg katasztrofális szereplésének volt köszönhető: ezen kilenc mérkőzésből hatszor fordult elő, hogy a csapat nem tudott gólt szerezni, márpedig anélkül valóban nehéz meccset nyerni.
Utólag már könnyen belátható, hogy Ljuboja elengedése nagy hiba volt, hiszen Chapuis sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: a csatár mindössze egy gólra volt képes, ráadásul a magatartásával is akadtak problémák. Miután minden előzetes bejelentés nélkül hiányzott az egyik edzésről, Kombouaré a tartalékok közé száműzte őt. A gond csak az, hogy így a csapatnak most nincsen vérbeli gólvágója, mivel az ősszel remeklő szenegáli csatár, Mamadou Niang az egyik tréningen bokasérülést szenvedett, és ebben a szezonban már nem léphet pályára.
A szakvezető a probléma megoldása érdekében több taktikai formációt is kipróbált: a szezon első felében a Strasbourg általában a klasszikus 4-4-2-es felállásban szerepelt, de tavasszal a csapat játszott már 3-5-2-t, 5-3-2-t és 5-4-1-et is. Az utóbbi időben érthető okokból az egycsatáros taktikát favorizálja a tréner, de nem mondhatni, hogy a gólszerzésre ez jó hatással lenne.
A legutóbbi fordulót megelőző tíz mérkőzésen mindössze egyetlen labdarúgó volt képes betalálni a Strasbourg színeiben: az alaphelyzetben bal oldali középpályás Ulrich le Pen, aki így összesen már kilenc gólnál jár, és Nianggal holtversenyben vezeti is a házi góllövőlistát.