Kiprichnek is tartoznak Szatmárnémetiben

Kedden hazaérkezett Tatabányára Kiprich József, aki egy évig irányította a román másodosztályban szereplő Szatmárnémeti együttesének szakmai munkáját. Az egykori kiváló magyar válogatott csatár megkeresésünkre érdekes fejleményeket mesélt szatmári idősszakáról, s elmondása szerint a tartozások mellett a politikai választási harc is szerepet játszott a bajnokságban, amelynek végén csapat nem jutott fel az élvonalba, ráadásul ő alig nyilatkozhatott, mivel a klub elnökének hatalmas befolyása van az ottani sajtóra.

- Igaz, hogy anyagi viták közepette távozott Szatmárnémetiből, sőt, a klub elnöke szerint még önnek kellene 2500 eurót fizetnie?
- Az igaz, hogy nekem és Hornyák Vendelnek is kéthavi fizetéssel tartozik a klub, a Mircea Govor elnök által említett állítólagos összeg meg egyenesen nevetséges. Húsvétkor a csapat kollektíven nem volt hajlandó bevonulni az edzőtáborba, amiért az elnök állítólag engem megbüntetett hatezer euróra, csak éppen én nem tudtam erről, hanem az újságokban lehetett később olvasni erről.

- A feljutás kudarca miatt romlott meg a kapcsolata az elnökkel, hiszen kurta-furcsa győri edzősködése után mégis csak visszatérhetett az Olimpiához?
- Nem hiszem, hogy a feljutás elmaradása miatt változott így meg, ugyanis nyáron még ő jelentette ki, miszerint az első hat közé kerülés is milyen szép eredmény lenne. Mégis, az utolsó pillanatig esélyünk volt az élvonalba kerülésre, ráadásul úgy, hogy tizenhárom játékossal küzdöttük végig az idényt, a többiek az ifisták közül kerültek ki. Nem tudom bizonyítani, mindenesetre a feljutás szempontjából döntő jelentőségű Kolozsvár elleni meccsünkön játékosaink három olyan ziccert hagytak ki a kapussal szemben állva, amit csukott szemmel is értékesíteni kellett volna a javunkra megítélt büntetőt pedig egyik egy méterrel mellé és három méterrel a kapu fölé lőtte egyik labdarúgónk. Azt is csak menetközben tudtuk meg, hogy a kampány komoly részeseivé váltunk, mivel Govor is indul a választásokon. Egyedül és kizárólag Szabó István állt mellettünk, aki a megyei tanács magas rangú tisztségviselőjeként végig segítette a csapatot.

- Megviselte a fájdalmas búcsú?
- Egyáltalán nem, mivel én bátran a szemébe nézhetek bárkinek. Nem véletlen, hogy az ottani emberek szerint is kifejezetten szép eredményt értünk el ezzel a csapattal. Csak érdekességképpen mondom el, hogy az első meccsünket ötszáz néző látta odahaza, az említett Kolozsvár elleni rangadót viszont tizenötezren, és átlagban ötezren jártak a stadionunkba. Számomra a legfájóbb az, hogy a szurkolók nem tudhatták meg velem kapcsolatban az igazságot, mivel egyszerűen nem nyilatkozhattam. Ha netán mégis megjelent egy-két mondat a nevem alatt, akkor sem azt írták le, amit mondtam. Ennek oka, hogy arrafelé Govor kezében van a sajtó. Az egyik újság konkrétan az ő tulajdona, az országos lapokra pedig hatalmas befolyása van.

- Ezek után feltételezem, nem viszontlátással köszöntek el egymástól...
- A magam részéről nem haraggal jöttem el, elvégre megkedveltem az ottani embereket, a tartozásommal kapcsolatban meg felajánlottam, hogy azt fizessék ki a játékosoknak, ugyanis nekik is csinos összegekkel adósak a klubnál.

Bánki József