- Mennyire volt kimerítő a munkája Portugáliában?
- Fizikailag megterhelő volt, hiszen miután a meccsekről visszaérkeztünk a szállodába, rendre éjfél körül kellett megírni a jelentést, mert másnap reggel már jöttek érte az UEFA illetékesei. Egy edzőnek azonban hatalmas örömet is jelentett ez a munka, így számomra is nagy élmény volt az Eb. Ráadásul nekem jutott a legtöbb mérkőzés, szám szerint tizennégy. Főként Lisszabonban tevékenykedtem, de a többi városba is eljutottam.
- Mit gondol, mi a fő tanulsága a tornának?
- A görögök győzelmével egy korszak lezárult, a sztárok korszaka. Helyette a csapatjáték diadalmaskodott. A görög együttesben nem láthattunk kiemelkedő klasszisokat, ellenben csodálatra méltó egységben futballozták végig az Eb-t. A sztárok sokat kaptak a futballon keresztül, rengeteget kell a pályán kívül is szerepelniük, ezen a tornán azonban keveset mutattak valós tudásukból. Csak érdekességképpen említem, Figónak a döntő volt a hetvenkettedik meccse a szezonban, ami hihetetlenül magas szám. Ráadásul a görögök sikerével Otto Rehhagel visszaadta az edzők megbecsülését is, hiszen senki sem vitathatja a német tréner érdemeit az aranyéremből.
- Ön is Zagorakiszt jelölte meg az Eb legjobb játékosának?
- Igen, a kollégákkal egységesen jelöltük őt a torna legjobbjának, mivel Zagorakisz valóban remekelt, munkabírásával, integráló szerepével a pályán nagyban hozzájárult a görögök győzelméhez. Egyébként Rehhagel is őt, valamint Dellaszt és Hariszteaszt jelölte meg csapata legjobbjainak.
- Idehaza is megosztja élményeit a kollégákkal?
- Természetesen, előbb azonban Zánkán szeretném megnézni, hogy milyen tehetségekre számíthatunk a jövőben, hiszen július végéig tart a tábor, a régiók válogatottjainak részvételével. Hétfőtől váltom a kollégákat Zánkán, de alig várom már az indulást, hiszen a magyar futball jövője múlhat az ilyen tehetségkutatókon.
Bánki József