- Elárulná, mi motiválja abban, hogy megvegyen egy olyan csődtömeget - nevezetesen a diósgyőri futballt működtető gazdasági társaságot -, amellyel az utóbbi öt-hat évben Tornyi Barnabástól Reszeli Sós Istvánon keresztül Ott Erzsébetig mindenki "befürdött"? - kérdeztük az új tulajdonost.
- Az, hogy a diósgyőri futball életerős képződmény. Potenciálisan tíz-tizenötezer nézővel lehet számolni, s azt a modellt szeretném megvalósítani, amit a Ferencvárosnál bevált. Ahol ennyi szurkoló van, ott emléktárgyak, sálak, kulcstartók, mezek eladásából nagyon komoly pénzeket lehet behozni.
- Túl azon, hogy nincs tudomásom arról, létezik-e egyáltalán a Ferencvárosnál bármiféle bevált modell, gondolom, a merchandisingre céloz, mint bevételi forrásra. Csakhogy Miskolc és környéke az ország legszegényebb régiója, aligha fognak tíz-tizenötezer forintos DVTK-mezeket vásárolni a munkanélküli kohászok.
- Mindenhez idő kell. Mi abban különbözünk a magyar futball átlagszereplőitől, hogy előbb be akarunk tenni pénzt a vállalkozásba, s csak utána - sok-sok évvel később - kivenni.
- Ki az a "mi"?
- Ne haragudjon, erről nem beszélhetek.
- És kik alkotják majd a csapatot?
- Akiket majd leigazolunk. Kiprich már több nagy névvel felvette a kapcsolatot.
- Kikkel?
- Neveket nem mondhatok, majd legfeljebb kedden. Egyébként a jelenlegi játékoskeretnek azok a tagjai, akik hétfőn délelőtt tízkor megjelennek a Kiprich által tartandó edzésen, számíthatnak arra, hogy az új csapatban is szóhoz jutnak.
- És mi lesz azzal a pénzzel, amivel fél éve "lógnak" nekik?
- Az nem a Balaton-DVTK Kft. sara, hanem a DVTK 1910 Kft.-é.
Ch. Gáll András