A Baggies becenévre hallgató egyesület másfél évtizedes távollét után már 2002-ben is kiharcolta a feljutást az élvonalba, de a klub történetének első Premier League-es idénye nem sikerült valami jól: a gárda az utolsó előtti helyen végzett a pontvadászatban, vagyis rögtön visszakerült a második vonalba. Ami azonban a legjobbak között hátrány volt (jelesül, hogy az egyesület nem igazolt sztárnak minősülő labdarúgókat viszonylag nagy pénzért és csillagászati fizetéssel), az a Division One-ban előnynek bizonyult: a vezetőség nemcsak, hogy együtt tudta tartani a csapatot, de még erősítésre is futotta, így aztán nem okozott különösebb meglepetést, hogy a WBA gond nélkül visszakerült a legjobbak közé, második helyen futva be a másodosztályban.
A feljutást követő eufória ezúttal már kisebb volt, mint két évvel korábban, és a jelek szerint a tréner, Gary Megson tanult a legutóbbi élvonalbeli szereplésből, mert most mintha másként tevékenykedne a játékospiacon: míg két évvel ezelőtt elsősorban angol focistákat igyekezett igazolni, olyan labdarúgókat, akik küzdőszellemükről híresültek el, ezúttal már a játéktudás is nagyon fontos tényező volt. A jelek arra utalnak, hogy a harcos erények megtartása mellett a West Bromwich immár futballban is fel akarja venni a versenyt az elittel, és ennek érdekében a klubvezetés nem sajnálta a pénzt, hogy akár sztárnak nevezhető focistákat is szerződtessen.
A 2002-2003-as idényben a csapat egyik leggyengébb pontja a védelem volt, akkor a West Bromwichnál egyetlen gárda sem kapott több gólt az élvonalban. Nem csoda, hogy Megson ennek a csapatrésznek a megerősítésével kezdte az átigazolási időszakot: összesen három hátvédet igazolt. Közülük ketten országhatáron belülről érkeztek, és megszerzésük akár a korábbi transzferpolitikába is illeszkedett volna: Riccardo Scimecát a Leicester Citytől, Darren Purse-t pedig a Birmingham Citytől vették meg. Előbbi játékos 75, utóbbi 750 ezer fontba került, a harmadik szerzemény viszont kettejük együttes vételárának több mint a dupláját kóstálta: a dán Martin Albrechtsenért ugyanis 2,7 millió fontot fizettek az FC Köbenhavnnak. A 24 esztendős bekket egy éve a dán élvonal legjobb játékosának választották meg, a válogatottban is bemutatkozhatott, és bár az Európa-bajnokságról lemaradt, a jövőben minden bizonnyal több szerepet kap majd a címeres mezben is, főleg, ha a Premiershipben jól teljesít.
A középpályássor talán a gárda legjobbja volt az elmúlt években, és a legfontosabb feladat ezzel a csapatrésszel kapcsolatban az volt, hogy megtartsák a legjobb játékosokat. A walesi válogatott Jason Koumast már tavaly nyáron is több egyesület csábította, de ő vállalta a másodosztály küzdelmeit, és tíz találattal járult hozzá a feljutáshoz, aminek jutalma új szerződés volt, sokkal jobb feltételekkel a korábbi kontraktusnál. Koumashoz hasonlóan Andy Johnson is aláírt újabb két évre, így aztán a középpályával aligha lesz probléma a Baggiesnél, ám ezzel együtt Megson ebbe a csapatrészbe is hozott új embereket. Némi meglepetésre sikerült megszereznie a Middlesbrough FC volt utánpótlás-válogatott játékosát, Jonathan Greeninget 1,25 millió fontért, és a Magyarországon csatárként kezelt Gera Zoltánt is inkább támadó középpályásnak aposztrofálta, amikor a Fraditól másfél millió fontért szerződtetett labdarúgót bemutatták a szurkolóknak.
Gerától mindenesetre elsősorban gólokat várnak a The Hawthornsban, de még inkább bíznak a legnagyobb nevű új szerzeményben, Nwankwo Kanuban. A nigériai támadó szerződése lejárt az Arsenal FC-nél, így aztán ingyen igazolhatóvá vált, és a West Bromwich gyorsan le is csapott rá, hároméves kontraktust ajánlva neki. Kanu góljaira bizony nagy szüksége lesz a csapatnak, mert első számú támadójára, a szurkolók egyik nagy kedvencének számító Lee Hughes-ra a jelek szerint hosszú ideig nem számíthat a klub.
A "vörös hajú nindzsa" becenévre hallgató focistáról köztudott volt, hogy mindene a West Bromwich Albion, azonban azt is tudták róla, hogy meglehetősen agresszív természetű, és ez sajnos nem csak a pályán nyilvánult meg. Tavaly novemberben Hughes autóbalesetet okozott, ám otthagyta a helyszínt, és csak két nappal később jelentkezett a rendőrségen. A másik kocsiban ülők közül a sofőr tolószékbe kényszerült, az egyik utas, bizonyos Douglas Graham (négygyermekes családapa) pedig elhunyt. Az ügyben a minap született meg a bírósági ítélet, amely szerint Hughesra hatévnyi börtönbüntetés vár.