Valenciai focisuli La Corunában

Szemet gyönyörködtető gálaelőadást rendezett a címvédő Valencia a Deportivo vendégeként a spanyol bajnokság hétközi fordulójának szerdai játéknapján: Claudio Ranieri fiai ötöt rúgtak a teljesen enervált hazai csapatnak. A pocsékul rajtoló Bilbao ezúttal Sevillában kapott ki, míg az Atlético a Levante vendégeként vesztette el veretlenségét.

A Barcelona mellett a Valencia is fordulóról fordulóra bizonyítja a spanyol labdarúgó-bajnokságban, hogy egy jól összerakott csapat más minőséget képvisel, mint adott esetben világsztárok szedett-vedett gyülekezete (lásd Real Madrid...) Claudio Ranieri bajnokcsapata négy forduló után vezeti a Primera División tabelláját, szerdán története harmadik legsúlyosabb hazai vereségét mérte a földkerekség egyik legstabilabb gárdájára, a Deportivóra, és a Valenciától teljesen szokatlan módon meccsenkénti hármas gólátlagot produkál! A titok nyitja alighanem az "olasz invázióban" keresendő.

Az 53 éves Ranieri öt év után tért vissza régi sikerei színhelyére, a Mestalla-stadionba, ahol 1997 és 1999 között két szezont töltött el. Az egykori Fiorentina-edző 1999 nyarán az Atlético Madridhoz szerződött, majd 2000 szeptember 15-én a Chelsea-hez, ahol négy, felettébb sikeres idényt húzott le, mígnem Roman Abramovics elüldözte a Stamford Bridge-ről.

Valenciában Ranieri azt tette, amit a legtöbb edző - például Rafa Benítez Liverpoolban -, honfitársaihoz folyamodott. Az 1997 óta a Valenciát szolgáló két lábon járó emlékmű, a mai napig biztos helyet élvező Amadeo Carboni mellé (aki tavasszal betölti negyvenedik életévét!) áthozta a Lazióból Stéfano Fiorét, a Bolognából Emiliano Morettit, s persze a két csatársztárt: Marco Di Vaiót (Juventus) és Bernardo Corradit (Lazio).

Ami viszont nem sablonos: Ranieri óvatosan adagolja az olaszokat, vigyázva, nehogy ellentétek alakuljanak ki a régi törzsgárdisták és a jövevények között. Csupán Carboni és Di Vaio alapember, Corradi Mistával "felesben" bérli a másik csatárposztot, Fiore csak csere, Moretti még az sem...

Persze nem is könnyű bekerülni ebbe a szupertizenegybe. A középpályás sor - Rufete, Albelda, Baraja, Vicente - akár a spanyol válogatottban is játszhatna egymás mellett, nem is tudni, ki marad ki innen, ha felépül Pablo Aimar, a zseniális argentin karmester. Hátul a Canizares - Curro Torres, Marchena, Navarro, Carboni ötösfogat szétrobbanthatatlan, nem is tűnik föl az argentin Ayala hiánya.

A szerdán a Riazor-stadionban elért 1-5 amúgy a Depor fennállásának harmadik legsúlyosabb hazai veresége. Az 1997-1998-as szezonban a Santiago de Compostela verte 6-2-re a Deport, míg az 1955-1956-os idényben a Barcelona távozott innen 7-0-s győzelemmel.

A remek rajtból Di Vaio négy góllal vette ki a részét, ezzel vezeti a a góllövőlistát, a szerb Miloseviccsel és az uruguayi Pandianival holtversenyben.Utóbbi éppen a most kivégzett Depor csatára, s szerdán ő szerezte a hazai csapat egyetlen találatát Di Vaióval szemben egyébként hirtelen megnőtt a valenciai közönség elvárása: gólkirályi címet és Ronaldo elhomályosítását remélik az olasz válogatott sztárjától, akit Mario Kempes óta a legjobb valenciai csatárnak tartanak.

Ch. Gáll András