A nyáron feljutott hat klub közül legalább kettő kiléte még az olasz futballberkekben otthonosan mozgókat is alaposan meglepte: a Livorno és a Messina diadalmenetére senki nem számított, hiszen egyik gárda sem büszkélkedhet komoly élvonalbeli múlttal.
A Messina legutóbb 1965-ben szerepelt az élvonalban, tehát 39 esztendő után tért vissza a legjobbak közé, köszönhetően a remek hajrával kivívott negyedik helyének. A gárda vezetőedzője, Bortolo Mutti nem sütkérezett sokáig a sikerben, hanem a lehető leghamarabb hozzálátott a keret megerősítéséhez, hiszen tisztában volt vele, hogy a feljutást kivívó alakulat nem alkalmas az élvonalra. A tapasztalt tréner (és persze a tranzakciók anyagi fedezetét biztosító elnök, Pietro Franza) jóvoltából jó néhány, Olaszországban ismertnek számító labdarúgó érkezett Szicíliába.
Marco Storari kapussal ugyan nem volt különösebb gond a másodosztályban, mégis szerződtetett egy nemzetközi szinten is rutinosnak számító hálóőrt a csapat, mégpedig Dimitriosz Elefteropulosz személyében. A görög portás éveken át volt az Olympiakosz első számú kapusa, védett a Bajnokok Ligájában, az előző szezonban azonban kegyvesztetté vált a piros-fehéreknél. A 28 éves játékos nyáron döntött a váltás mellett, és elfogadta az újonccsapat ajánlatát. Nemcsak tapasztalt kapus, de rutinos védők is érkeztek nyáron a gárdához: Marco Zanchi a Bolognát, Mirko Conte a Sampdoriát, a brazil Rafael pedig a Flamengót hagyta el a Messina kedvéért. A középpályára csupán két új fiú jött, a tavaly a Sienában szerepelt Alessandro Cucciari mellett sikerült leigazolni Massimo Donatit, akit az olasz labdarúgás egyik legnagyobb tehetségének tartanak. A még mindig csak 23 esztendős irányító megfordult többek között a Milanban és a Parmában is, a tavalyi szezont pedig a Sampdoriánál töltötte. Természetesen a csatársor sem maradt érintetlen az átigazolási időszakban: a másodosztályban 18 gólig jutott Arturo di Napoli mellé sikerült megszerezni a Partizan Beograd klasszisát, Ivica Ilievet, a Sampdoria japán csatárát, Janagiszava Acusit, valamint a legutóbb a Modenánál próbálkozó Nicola Amorusót.
Ez a keret már alkalmasnak tűnt az élvonalra, annak ellenére is, hogy a csapat sorsolása példátlanul nehéznek tűnt, hiszen az első három fordulóban a Parma, a Roma és a Milan ellen kellett pályára lépnie Mutti mester csapatának. A tréner rendkívül szerényen nyilatkozott az esélyekről, amikor bevallotta: az első három találkozóra nulla pontot "tervez".
Szerencséje volt, hogy a játékosok nem hallották vagy nem vették komolyan szavait, és alaposan túlteljesítették a tervet: a nyitányon, Parmában gól nélküli döntetlent ért el a csapat, annak ellenére, hogy az új igazolások közül csupán Donati, Amoruso és Iliev lépett pályára. A második mérkőzésen még ezt a teljesítményt is sikerült felülmúlnia a gárdának: az AS Roma látogatott a San Filippo-stadionba, és az a 12 ezer szurkoló, akinek sikerült jegyet szereznie a találkozóra, életre szóló élménnyel lett gazdagabb, hiszen a Messina óriási meglepetésre 4-3-ra győzött.
A diadal óta egész Olaszország a Messináról beszél, hiszen a biztos kiesőjelöltnek tartott kiscsapat a táblázat első felében foglal helyet, sőt jelen pillanatban a második helyet foglalja el. Sokan már az új Chievónak kiáltották ki Mutti csapatát - a tréner persze mindenkit óva int a túlzott elvárásoktól: továbbra is kizárólag a bennmaradásról hajlandó beszélni, és arról, hogy csapata még messze nincs készen, és még nem érett az élvonalra. A harmadik fordulóban újabb komoly erőpróba várt a csapatra, hiszen a Messina a címvédő AC Milan vendége volt a Giuseppe Meazza-stadionban. A piros-sárgák esélytelennek tűntek, de ez így volt az első két játéknapon is - az eredmény pedig megint szenzációt jelentett, hiszen a messinaiak a San Siróból is elvitték a három pontot. A negyedik fordulóban aztán hazai pályán a Chievóval ikszeltek a szicíliaiak, majd a Sienát 4-1-re kiütötték, azaz még veretlenek a Serie A-ban.