A topligák vándorai

Manapság már természetes, hogy egy-egy futballista több ország bajnokságában is megfordul pályafutása során, mint ahogyan az is egyre gyakoribb, hogy a játékosok a legrangosabb pontvadászatok között cserélnek klubot. Az öt legmagasabb színvonalúnak tartott  európai bajnokság  közötti játékosáramlás felvetette a kérdést, vajon akadt-e már olyan labdarúgó, aki valamennyi topligában megfordult.

2001 nyarán újabb két focista mondhatta el magáról, hogy immár a negyedik topligában is szerepelt. Közülük Laurent Blanc volt a nagyobb név, hiszen a francia védő korábban olyan egyesületekben is megfordult, mint az AJ Auxerre, az Olympique Marseille, az FC Barcelona vagy éppen az FC Internazionale, ezen kívül nyert francia bajnoki címet, illetve KEK-et is. Ezzel együtt nem kis meglepetést okozott, amikor Milánóból a Manchester Unitedbe szerződött, de a Vörös Ördögöknél is megállta a helyét, olyannyira, hogy még a bajnoki címet is elhódította a MU-val. Maratoni hosszúságú karrierjét 2003 nyarán zárta, összesen 602 topligás mérkőzéssel a lábában, ami rekordnak számít a négy csúcsbajnokságban megfordultak között.

Taribo West más szempontból tarthatja magát egyedinek: ő volt az első játékos, aki nem európai országból származva futballozhatott az öt elitbajnokság közül négyben. A nigériai védő az AJ Auxerre-ben Blanc klubtársaként nyert bajnokságot és kupát is Franciaországban, majd mindkét milánói egyesületnél megfordult, az Interrel UEFA-kupát is nyert. A sztárcsapatok után aztán kisebb egyesületek következtek, mérsékelt eredménnyel: a Derby Countyban még meghatározó embernek számított, és nagy szerepe volt abban, hogy a Kosok 2001-ben megőrizték élvonalbeli tagságokat, ám Kaiserslauternben már nem emlékeznek rá valami jó szívvel.

Westnek hamarosan akadt követője a fekete kontinensről, a kameruni Rigobert Song ugyanis 2001 decemberében lett a "klub" tagja. Ő is Franciaországban kezdte topligás karrierjét, és itt szerezte eddigi egyetlen klubtrófeáját, amikor az FC Metzcel elhódította a ligakupát. 1998 nyarán aztán Olaszországba igazolt, de a Salernitanában nem sok időt töltött, mert két hónap (és négy bajnoki) után lecsapott rá a Liverpool FC. A hátvéd Angliában játszott még a West Ham Unitedben is, a Kalapácsosok adták kölcsön őt az 1. FC Kölnnek 2001 decemberében. Song a Bundesligában remekelt, de a szezon végeztével elhagyta a klubot, és a francia RC Lenshoz szerződött, majd az idén nyáron a Galatasaray SK focistája lett - vagyis már csak egy spanyol szerződés hiányzik neki ahhoz, hogy az ötödik topligában is bemutatkozhasson.

Szintén a 2001-2002-es idény közben került negyedik topligájába Youri Djorkaeff, akinek szintén csak a Primera División hiányzik karrierjéből. A francia élvonalban az AS Monacóban és a Paris-SG-ben szerepelt, előbbivel kupát, utóbbival pedig KEK-et nyert, majd ezt követően az FC Internazionaléval is elhódított egy nemzetközi trófeát, mégpedig az UEFA-kupát. Nem kis meglepetést okozott, amikor 1999 nyarán a német 1. FC Kaiserslauternbe igazolt, de Otto Rehhagel irányítása alatt remekül futballozott a Bundesligában is. Amikor azonban Rehhagel távozott, neki sem volt maradása, arra viszont kevesen gondoltak, hogy az angol Bolton Wanderersben köt majd ki, sőt, az albioni városban is közönségkedvenc lesz. Sőt: bár a Bolton a nyáron felbontotta szerződését, a Blackburn Rovers lecsapott rá, így továbbra is az angol élvonalban szerepel.

Mint látható, az 1998-as világbajnok francia együttes több tagja is elmondhatja magáról, hogy négy topligában is szerepelt - ötödikként Christoph Dugarry csatlakozott ezen focisták táborához. A csatár azonban a Serie A-ban és a Primera Divisiónban sem aratott nagy sikert: az AC Milantól és az FC Barcelonától is rövid időn belül elküldték. Érdekesség, hogy Franciaországban is csupán egy trófeát gyűjtött be, 2002-ben ligakupát nyert a Girondins Bordeaux-val, hogy ezt követően aztán Angliában, a Birmingham Cityben is kipróbálja magát.

Mornarnak már csak a Serie A hiányzik

Ivica Mornarról

A klub tehát jelenleg tizenkét tagot számlál, és a névsort végigtekintve több érdekességet is megfigyelhetünk. Elképesztő például a franciák fölénye, ők alkotják a tagság felét, mint ahogyan az is feltűnő, hogy a társaság felénél a Bundesliga a "hiányzó láncszem", négyen pedig csak a Primera Divisiónt hagyták ki - az angol és a francia bajnokságban viszont mindannyian megfordultak.

Név	angol	francia	német	olasz	spanyol	összesen
J. Klinsmann	56/29	65/29	230/110	103/36		454/204
P. Futre	9/-	8/2		14/5	172/37	203/44
F. Raduciou	9/3	12/2	19/4	96/22	59/18	195/49
C. Karembeu	33/4	130/5		62/5	51/1	276/14
D.Deschamps	26/-	263/13		123/4	13/-	425/17
C. Panucci	8/-	14/3		229/17	63/4	314/24
L. Blanc	48/1	318/81		108/12	28/1	602/95
T. West	17/-	73/1	10/-	48/2		148/3
R. Song	56/-	183/6	16/-	4/1		259/5
Y. Djorkaeff	75/20	190/73	55/14	87/30		407/137
C. Dugarry	30/6	302/54		21/5	7/-	360/65
I. Mornar	8/1	8/-	19/1		11/2	38/ 4