Jól megy idegenben a Bielefeldnek

Az ötödik fordulót követően úgy tűnt, hogy az újonc Arminia Bielefeld számára az élvonal túlságosan is erős, hiszen bár a csapatnak volt egy elmaradt mérkőzése, nyeretlenül az utolsó előtti helyen állt. A kék-feketéknek az 1. FC Nürnberg elleni idegenbeli összecsapáson azonban sikerült megszerezniük első győzelmüket, és azóta már újabb három diadalnak örülhettek a klub szurkolói - ráadásul ebből kettőt vendégként aratta a gárda.

A bielefeldi alakulat az utóbbi években klasszikus "liftező csapatnak" bizonyult, hiszen 1996 óta az Arminia háromszor jutott fel a legjobbak közé, és ugyanennyiszer esett is ki a Bundesligából, egy kivételtől eltekintve mindig rögtön a felkerülést követő esztendőben. Az idén a lift felfelé tartott, és a klub a másodosztályban az ezüstérmet megszerezve harcolta ki az élvonalban való szereplés lehetőségét. Mindez nagy részben a szezon közben végrehajtott edzőcserének volt köszönhető, a Benno Möhlmannt váltott Uwe Rapolder ugyanis sokkal bátrabb taktikával küldte pályára együttesét, és ennek feljutás lett a jutalma.

A nagy kérdés az volt, hogy a legjobbak között ugyanez a letámadáson alapuló taktika megállja-e a helyét - a vezetőség mindenesetre mindent megtett annak érdekében, hogy a játékoskeretet megfelelő módon megerősítse. A meghatározó emberek közül csupán a kolumbiai középpályás, Jesús Brahaman Sinisterra távozott, pénzt pedig csak az 1. FC Kölnnek eladott Roland Benschneiderért kapott a klub - a többieket mind ingyen engedte el az egyesület, hogy így helyet szabadítson fel a keretben az érkezőknek, akik meglehetősen sokan voltak.

A legdrágább jövevény egy olyan játékos volt, aki tulajdonképpen nem is számított új szerzeménynek, hiszen a ghánai Isaac Boakye már az előző idényt is Bielefeldben töltötte, de akkor csak kölcsönben szerepelt, most viszont 300 ezer euróért végleg megvették az Asante Kotokótól. Ötvenezerrel volt olcsóbb nála a VfL Bochum dél-afrikai támadója, Delron Buckley, és egyaránt 150 ezer eurót kóstált az osztrák FC Kärnten horvát csatára, Marijo Maric, illetve a bolgár bajnokcsapat, a Lokomotiv Plovdiv macedón középpályása, Vancso Trajanov.

A spanyol RCD Espanyol román támadója, Claudiu Raducanu "csak" kölcsönbe érkezett, négy focistát pedig ingyen szerzett meg a klub: a VfB Stuttgart amatőrgárdájából Michael Fink, a Hannover '96-ból Markus Schuler, a török Rizesporból Klodian Duro, az Eintracht Frankfurttól pedig Erwin Skela érkezett.

Utóbbi labdarúgó megszerzése nem ment egyszerűen, mert bár a középpályás szerződése lejárt a frankfurtiaknál, a felek sokáig nem tudtak megegyezni, mivel az Arminia gyengébb anyagi helyzete miatt csak rosszabb kondíciókkal tudott szerződést ajánlani Skelának. Rapolder azonban mindenáron szerette volna a játékmestert leigazolni, mivel rá akarta építeni csapata taktikáját, és végül a focista is engedett igényeiből, majd belement a húszezer eurónál alacsonyabb havi fizetésbe.

A szakvezető így az általa ideálisnak tartott 4-5-1-es szisztémában küldhette pályára együttesét, amely taktika szerint a védelem előtt két középpályás csak a védekezéssel törődik, mellettük két klasszikus szélső és egy irányító, amolyan visszavont csatár szerepel az előretolt ék mögött.

Az első fordulókban azonban ez a terv nem nagyon működött, elsősorban azért, mert az előretolt ék pozíciójára Rapolder nem találta meg a megfelelő embert. A dolga persze nem volt egyszerű, hiszen Boakye előbb az olimpia miatt nem állt a csapat rendelkezésére, majd pedig megsérült, akárcsak Raducanu, Maric fizikai állapotát pedig nem tartotta megfelelőnek a szakvezető.

Maradt tehát Marco Küntzel, akinek azonban nem ment a játék, ráadásul az ötödik fordulóban ő is megsérült. Így aztán a hatodik fordulóban, a Hannover '96 elleni idegenbeli összecsapáson az alaphelyzetben középpályás Fatmir Vata került a csatársorba, ám a kényszermegoldás bejött: Vata gólt szerzett, a csapat pedig nyerni tudott - akárcsak az ezt követő két idegenbeli mérkőzésén.

Rapolder a vendégként elért sikereket a megfelelő taktika mellett a pszichológiai előnnyel is magyarázza, szerinte ugyanis az ellenfelektől a hazai drukkerek rendre kötelező győzelmet várnak az újonc ellen, és ahogy telik az idő, úgy lesz egyre idegesebb az otthon szereplő gárda. Ez is összetevője lehet a sikernek, de sokkal valószínűbb, hogy a letámadásra és a villámgyors szélsőkre alapozott taktika sokkal jobban passzol az idegenbeli játékhoz.
Ráadásul a tréner a jelek szerint megtalálta a megfelelő embereket a posztokra, amit az is bizonyít, hogy összesen nyolc olyan labdarúgó van, aki eddig mindegyik mérkőzésen ott volt a kezdők között.

Rajtuk kívül az amatőröktől a felnőttek közé felhívott Matthias Langkamp a védelem tengelyében, Finn Hosling pedig a középpályán meglepően jól futballozik - utóbbi szereplésének köszönhetően Patrick Owomoyela visszalépett a jobbhátvéd posztjára, és így a hátsó alakzat is stabilizálódott. A gond csak ott lehet, hogy bizonyos pozíciókban (így például a bal oldalon, vagy a játékmesteri szerepkörben) Rapoldernek nincs alternatívája, így Markus Schuler, Buckley vagy Skela sérülése esetén nehéz helyzetbe kerülne a csapat.