Előre FC Békéscsaba - Ferencváros 0-3 (0-1)
Békéscsaba, 7000 néző
v: Szarka
Békéscsaba: Simunic - Vilotic (Kulacsik 59.), Grujic, Rubint - Paróczai, Balog Zs., Grúz, Ursz (Simon a szünetben), Funk - Potemkin (Pozsár 75.), Miculescu
Ferencváros: Szűcs L. - Vukmir, Botis, Lipcsei - Balog Z. (Zavadszky 67.), Kapic, Gyepes, Huszti - Rósa D. (Penksa 62.), Tőzsér - Vagner (Sowunmi a szünetben)
gól: Grujic (26., öngól), Huszti (77.), Sowunmi (82.)
sárga lap: Rubint (25.), illetve Balog Z. (32.), Kapic (88.)
2. perc: Miculescu 12 m-ről, a jobbösszekötő helyéről kapásból megcélozta a kaput, Szűcs nagy vetődéssel szögletre öklözte a labdát.
26. perc: Huszti ívelt a békéscsabai kapu előterébe, ahol Grujic combjára, onnan pedig a hazai kapu jobb alsó sarkába pattant a labda (0-1).
77. perc: Egy szögletet követően Tőzsér megcsúsztatta fejjel a labdát, ami Funk felső karját érte a 16-oson belül, 11-es. Huszti a büntetőt a bal alsó sarok felé lőtte, de Simunic nagy vetődéssel kiütötte a labdát, a ferencvárosi ítéletvégrehajtó így 5 m-ről ismételhetett és a kapu közepébe emelte a labdát (0-2).
82. perc: Huszti bal oldali beadását Sowunmi 6 m-ről, kapásból a békéscsabai kapuba lőtte (0-3).
Az első játékrészben egyáltalán nem lehetett megkülönböztetni, hogy melyik csapat áll a tabella élén, illetve a végén, ráadásul a csabaiak helyzetei sokkal veszélyesebbek voltak, mégis a zöld-fehérek jutottak előnyhöz egy öngól révén.
A fordulás után elfáradtak a hazaiak és az állóképesebb és gyorsabb zöld-fehérek egyre több helyzetet alakítottak ki Simunic kapuja előtt, s kétszer be is találtak.
(MTI)
A 11. forduló bombameglepetését jelentette a labdarúgó NB I-ben a Diósgyőri BFC 1-0-s győzelme az eddig pazarul szereplő újonc Kaposvár otthonában. Leginkább azért, mert a borsodiak eddig idegenben még egyetlen pontot sem szereztek a 2004-2005-ös bajnokságban. Gálhidi György, a vendégek szakvezetője nem csekély elégtételt érzett a lefújás után.
"Az eredmény újabb jelzést adott arra vonatkozóan, hogy jó úton haladunk. Óriási bennem a bizonyítási vágy, s ez - úgy látom - átragadt a játékosokra is. Azt persze nem hallgathatom el, hogy Fortuna istenasszony is fogta a kezünket ezen a szombat délutánon" - mondta a 49 éves edző a kaposvári öltözőfolyosón.
- Pedig a lehető legrosszabb előjelekkel indult a meccs: a kezdőtizenegy biztos pontja, Máté Péter már a bemelegítésnél megsérült.
- Egyszer csak szólt nekem, hogy meghúzódott a combja, nem tud játszani, valaki mást állítsak a helyére. Polyák Attilára esett a választásom, s - mit tesz isten - ő fejelte a találkozó egyetlen, számunkra győzelmet jelentő gólját.
- Mit szól csapata teljesítményéhez?
- Mátéért is hajtottunk, no meg a városért, a klubért. Féltucatnyi meccset játszottunk szerda-szombat ritmusban, most lesz egy heti pihenőnk, nyugodtan felkészülhetünk a Nyíregyháza elleni, kelet-magyarországi derbire. Szeretnénk minél jobban eltávolodni a kiesőzónától.
- Önnek személy szerint mit jelentett ez a győzelem?
- Rengeteget. Remélem, most már ki merik mondani a diósgyőri vezetők, hogy nem bánták meg a menet közbeni leszerződtetésemet. Mint már említettem, óriási bizonyítási vágy feszül bennem, nagyrészt azért, amit Kispesten műveltek velem. Megalázó helyzetbe kerültem a Honvédnál, s bármennyire is hihetetlen, itt, a "szegény" Diósgyőrnél lényegesen jobb körülmények között tudok dolgozni, mint a fővárosban.
Prukner László, az NB I sikercsapatának számító - bár ezúttal némiképp balszerencsés módon vereséget szenvedő - NABI-Kaposvári Rákóczi FC vezetőedzője: "Ennél többet aligha tehettünk volna a győzelemért: végigtámadtuk a meccset és rúgtunk három kapufát. Nagyon csalódott vagyok" - mondta Prukner, aki "civilben" gimnáziumi testnevelő tanár.
- Minek tulajdonítja a vereséget?
- A rengeteg kihagyott helyzeten kívül annak, hogy Makai János játékvezetővel nincs szerencsénk. Tavasszal, még a másodosztályban adott ellenünk egy tizenegyest Diósgyőrben, most pedig - nem adott meg a javunkra egy büntetőt az utolsó percben.
- A lefújás után, az öltözőfolyosón mintha összeszólalkoztak volna Makaival.
- A bíró már a pályán is csúnyákat mondott a játékosaimnak, s nem hinném, hogy ez megengedhető volna.
- De talán mégsem ezért kaptak ki...
- Persze, hogy nem. Ha vicces kedvemben lennék, akkor azt mondanám: azért, mert Szita Károly itt volt a nézőtéren. Tudniillik - bár nyilván nincs összefüggés a két dolog között - még sohasem győzött a csapat, amikor a polgármester úr itt volt...
Ch. Gáll András
[origo]