Türelmetlenek a Marseille drukkerei

A legutóbbi idény meglehetősen felemásra sikeredett az Olympique Marseille számára: a klub ugyan beverekedte magát az UEFA-kupa döntőjébe, de ott vereséget szenvedett, ráadásul a bajnokságban csak hetedik lett, amivel lecsúszott az európai kupaszereplésről. A nyáron ennek megfelelően nagybevásárlást tartott az egyesület vezérkara, de a rengeteg új szerzemény még nem állt össze igazi csapattá, a közönség pedig egyre türelmetlenebb a vezetőséggel szemben.

A 2002-2003-as idényben elért harmadik hely után az előző szezonban mindenki arra számított, hogy az OM harcba indul a bajnoki aranyért, de ez nem jött össze: a bajnokság közben történt edzőcsere ellenére a gárda csak a hetedik pozícióig jutott a Ligue 1-ben. Ezt a gyengébb helyezést csak részben tudta kompenzálni az, hogy a gárda az UEFA-kupában egészen a döntőig menetelt, ráadásul a fináléban a Valencia CF jobbnak bizonyult.

Várható volt, hogy a nyári átigazolási szezonban nagy lesz a mozgás a játékoskeretben, és azt is sejteni lehetett, hogy a nagybevásárlás csak úgy valósulhat meg, ha a klub eladja legértékesebb játékosát, Didier Drogbát, és így is történt, bár valószínű, hogy a Chelsea FC ajánlatát akkor sem tudták volna elutasítani, ha mindenáron meg akarják tartani az elefántcsontparti támadót.

A Drogbáért kapott 24 millió euróhoz képest a többi focista eladásából befolyt összeg (Daniel van Buytenért például 3,8 millió eurót kasszírozott a Hamburger SV-től az OM) valóságos aprópénznek számított, de tény, hogy rengeteg labdarúgó hagyta el az egyesületet a nyáron. Közülük többen csak kölcsönben szerepeltek a gárdánál, mint például Carmel Meriem vagy David Sommeil, másokat pedig az OM adott kölcsön (így Stephan Vachouseket, Ludovic Skácelt, Pascal Johansent, Midót vagy Fabio Celestinit).

Persze érkezőkben sem volt hiány, a fent említett 24 millió euróból bizony nem sok maradt a kasszában. Közvetlenül az előző szezon befejezte után bejelentették például, hogy az FC Sochaux válogatott középpályása, Benoit Pedretti 4,5 millió euróért az Olympique Marseille-be szerződött; hamarosan követte őt a Montpellier SC csatára, Habib Bamogo, akinek vételára hasonló nagyságrendű volt.

Őket pár ingyen megszerzett labdarúgó követte: a Paris-SG csapatkapitányáért, Frédéric Déhuért és a Bayern München balhátvédjéért, Bixente Lizarazuért sem kellett fizetni, mivel mindkettejüknek lejárt a szerződésük klubjuknál, de a Liverpool FC-től kölcsönkapott Benoit Cheyrou sem került pénzbe.

Ezzel azonban még mindig nem volt vége a transzfereknek, hiszen pár nappal a bajnoki rajt előtt jött az igazi nagy dobás: a bajnokcsapat Olympique Lyon csatára, Pegguy Luyindula is a Vélodrome stadionba szerződött, potom 12 millió euróért, de vele együtt a Girondins Bordeaux brazil középpályása, Eduardo Costa is érkezett. Akkor azonban valószínűleg még mindig volt egy kevés a Drogbáért kapott summából, amit a vezetőség mindenáron el akart költeni, ezért az átigazolási időszak utolsó napján a marseille-iek hárommillió euróért megvették a Paris Saint-Germain labdarúgóját, Fabrice Fiorese-t.

Ezzel együtt a bajnokság nem kezdődött rosszul a csapat számára, hiszen első két mérkőzését megnyerte a gárda, ráadásul kapott gól nélkül. Ezt azonban egy döntetlen és két vereség követte, ami arra késztette a szakvezetőt, José Anigót, hogy módosítson a csapat szerkezetén.

Az első játéknapokon az OM az előző szezonból megszokott 5-4-1-es felállásban futballozott, amelyet akár 3-4-3-ként is fel lehetett fogni - ebben a szisztémában Luyindulát középcsatárként szerepeltette a mester, Steve Marlet és Bamogo pedig szélsőként szerepelt. Az ötödik fordulótól kezdve azonban a gárda átállt a négy hátvédes taktikára, amihez a középpályáról vont vissza egy embert a mester, a csatársorban Luyindula pedig a bal oldalra került.

A hátsó alakzat ezzel valóban sokkal stabilabb lett, az OM azóta egyetlen bajnokin sem kapott egynél több gólt, négy találkozón pedig egyáltalán nem került a labda a hálójába, a támadórészleg teljesítménye viszont alaposan visszaesett. A legutóbbi hét összecsapáson csak hat gólt ért el az együttes, és különösen Luyindula kap sok kritikát a drukkerektől, akik máig nem tudták megemészteni Drogba távozását.

Az Olympique Lyontól megvett focista maga is elismerte, hogy nincs a legjobb formában, ugyanakkor elmondta, hogy a balszélső szerepköre meglehetősen idegen a számára, és ez is okozta teljesítménye visszaesését. A közönséget persze mindez különösebben nem érdekli, igaz, ők elsősorban nem is Luyindulában, mint inkább a vezetőségben látják a bűnbakot, és az AS Saint-Etienne elleni hazai találkozón (ahol az OM az utolsó percben mentett pontot) az elnököt, Christophe Bouchet-t szidalmazták kórusban.

A president eközben türelemre intette a fanatikusokat, azzal biztatva őket, hogy a jó eredményekhez idő kell, na meg hogy a sérültek (Déhu és Pedretti is kidőlt a sorból) felépülésével javulni fognak az eredmények. A marseille-i ultrák azonban nem éppen a türelmükről híresek...