Az FC Hollywoodnál is működik Magath módszere

Az előző szezont trófea nélkül zárta a Bayern München, ami az Ottmar Hitzfeld-éra végét jelentette a bajoroknál. A sikeredző hat év után távozott az Olympia-stadionból, utódja a teljesen más stílusú Felix Magath lett, akit sokan féltettek a Bayerntől, ám a szigorúságáról elhíresült szakvezető módszerei egyelőre működnek az FC Hollywoodnak becézett klubnál is: a csapat a 14. fordulót követően az élre ugrott a Bundesligában, és a Bajnokok Ligájában is továbbjutott a csoportkörből.

A Bayern München az elmúlt három esztendőben már korántsem volt olyan egyeduralkodó a német bajnokságban, mint a kilencvenes évek végén, amikor egymás után három aranyérmet nyert, ráadásul a nemzetközi porondon is sikeresen szerepelt (egy elveszített és egy megnyert Bajnokok Ligája-döntő volt a mérleg).

A legutóbbi pontvadászatban végül ezüstérmes lett a csapat, az aranyra igazából nem volt esélye: a Werder Bremen rajt-cél győzelmet aratott, és a müncheniek egyetlenegyszer sem álltak az első helyen. A vezetőség jól látta, hogy vérfrissítésre van szükség, és nemcsak a játékoskeretben, hanem a kispadon is: Ottmar Hitzfeld túlságosan sokat köszönhetett egyes focistáknak, és már nem tudta kellően motiválni őket. A sikeredzőtől tehát elköszöntek, helyére az a Felix Magath került, aki a VfB Stuttgarttal valóságos csodát tett: az élmezőnybe vezérelte az anyagi gondokkal küszködő gárdát, miközben több fiatal tehetségből is sztárt faragott.

Természetesen nem csak a kispadon volt váltás a nyáron a Bayernnél, érkeztek új futballisták is, és az amúgy is rendkívül erős együttes újabb klasszisokkal gyarapodott. Miközben a fontosabb labdarúgók közül csak a veterán balhátvéd, Bixente Lizarazu ment el, érkezett a brazil világbajnok Lúcio (12 millió euróért), illetve a német válogatott Torsten Frings (9,25 milliót fizettek érte), de Andreas Görlitz és Vahid Haszemjan megszerzése sem tűnt rossz fogásnak. Ráadásul a Bayern a tőle megszokott átigazolási politikát folytatva csak a Bundesligából igazolt, vagyis nemcsak saját magát erősítette, hanem a riválisokat is gyengítette.

Ezzel együtt jó páran voltak, aki kételkedtek abban, hogy Magath sikeres lehet a csak FC Hollywoodnak becézett münchenieknél, hiszen a szakvezetőnek korábban még sehol sem kellett szupersztárokkal dolgoznia, többségében fiatal, feltörekvő labdarúgók voltak a keze alatt, akik fenntartás nélkül elfogadták a szavát, és végrehajtották, amit kért. A kőkemény edzéseiről elhíresült Magath azonban a Bayernnél sem változtatott módszerein, erőnléti edzőnek magával vitte azt a Werner Leuthardot, akivel már Stuttgartban is együtt dolgozott, és a nyáron alaposan meghajtotta a focistákat.

Egyszer próbált meg engedni a labdarúgók kérésének, akik azt szerették volna, hogy a meccsnapokon ne reggel nyolckor, hanem kilenckor legyen a gyülekező (Hitzfeld idejében 11-kor találkoztak a bajnokik előtt), ám miután az engedményt követően a csapat gyenge játékkal csak 1-1-es döntetlent ért el a Hertha BSC ellen, visszaállt a korábbi rend. "Ha sült krumplit és hamburgert akarnak enni, és utána jól játszanak, akkor nincsen probléma, de fejezzék be a magyarázatok és kibúvók keresését!" - dühöngött a tréner.

Az eredmények mindenesetre az első fordulókban nem a legjobbak voltak: öt forduló alatt a Bayern csupán nyolc pontot szerzett, ami 1980 óta a legrosszabb szezonkezdetnek számított a klub történetében (igaz, anno a hasonlóan gyatra rajtot - Csernai Pállal a kispadon - bajnoki cím követte, vagyis olyan rossz ómennek azért mégsem számított). Később csakugyan egyre inkább magára talált az együttes, Magath is rálelt az ideális összeállításra. Csupán két mezőnyjátékos mondhatja el magáról, hogy minden találkozón szerepelt (Frings és Roy Makaay), és közülük is csak Makaay volt kezdő minden alkalommal, a 13. és a 14. játéknapon azonban - a szezon során először - ugyanazzal a kezdő tizeneggyel futott ki a pályára a gárda. Arról nem is beszélve, hogy Magath itt is bátran nyúl a fiatalokhoz, Bastian Schweinsteiger immár alapembernek számít, de az ifjú Paolo Guerrero is élni tudott a játéklehetőséggel.

14 fordulót követően a Bayern megérkezett oda, ahová szeretett volna, jelesül az első helyre. Emellett a csapat elmondhatja magáról, hogy egyetlen gárda sem szerzett több gólt, ért el több győzelmet vagy szenvedett volna kevesebbszer vereséget - tehát szinte minden mutató alapján a müncheniek állnak az első helyen. Jól mutatja Magath felfogását (a csapatérdek minden egyéni szempontnál fontosabb), hogy az egyéni teljesítményeket tekintve igazából kiemelkedőt senki sem nyújtott. A Kicker osztályzatai alapján a maga posztján egyedül Claudio Pizarro áll az élcsoportban, ő negyedik a csatárok között, míg Oliver Kahn a kapusoknál kilencedik, Lúcio pedig a hátvédeknél hetedik. Maga a csapat azonban az első helyen áll a tabellán.