Magyarfoci 2004

Ha túl sok örömöt talán nem is csempészett az életünkbe, végül is a szokásosnál több csalódást és keserűséget sem okozott a magyar futball 2004-ben. Válogatottunkból egyelőre még a világhírű Lothar Matthäus sem tudott ötven százalékosnál jobb mérleget kicsiholni, és hiába a nem túl acélos BL-selejtőbeli ellenfél meg a csoportkörös UEFA-kupa, klubcsapatainknak is már csak a hazai frontokra kell koncentrálniuk a tavasszal. Viszont végre Angliában is vannak légiósaink, s akad közöttük, aki rendszeresen játéklehetőséghez is jut.   

Mielőtt vigyázó szemünket a honi bajnoki és kupaküzdelmekre vetnék, nézzük, hogyan produkáltak legjobbjaink a nemzetközi porondon. Már önmagában kellemes meglepetés volt, hogy a Loki 2003-as remeklésének köszönhetően megérte a tavaszt az UEFA-kupában, a Bruges azonban már túl nagy falatnak bizonyult Szentes Lázár együttesének. Ezzel együtt a 0-1-es összesítés miatt nem kellett szégyenkezniük a hajdúságiaknak, legfeljebb az újabb elszalasztott lehetőség miatt bosszankodhattunk.

Ősszel sajnos a Ferencvárosnak, az Újpestnek és a Kispestnek sem sikerült megismételnie a Loki tavalyi teljesítményét, jövőre egyikükért sem izgulhatunk az európai színtéren. Pedig a Fradinak idén még a Bajnokok Ligája is elérhetőnek tűnt, ehhez az utolsó selejtezőben az idén a korábbi évekhez képest - különösen az idény elején - kevésbé meggyőző Sparta Prahát kellett volna legyőzni. A hazai meccset Vagner góljával be is húzta az FTC, s az első felvonáson látottak alapján ekkor még a csehek is a zöld-fehéreket vélték a párharc esélyesének. Prágában azonban elfogyott a szufla, s a Sparta a hosszabbításban bepasszírozta a továbbjutást érő második gólját. László Csaba csapata így, csatlakozva az Újpesthez, az UEFA-kupa haramadik fordulójában folytathatta szereplését, nem úgy a Kispest, amely az örmény MIKA Asztarak búcsúztatása után a második körben tizenegyesekkel kisett a lengyel Amica Wronki ellen. Az Újpest viszont kettős győzelemmel lépett át a svájci Servette-en, ám nem volt szerencséje a sorsolásnál, és a Stuttgart elleni két meccsen a hét kapott találat mellett már csak egy becsületgólra és Kevin Kuranyi leharcolására futotta.

A Fradi viszont bejutott a UEFA-kupa első ízben kiírt csoportkörébe, miután az angol másodosztályú Millwall ellen idegenben 1-1-re, itthon pedig 3-1-re végzett. Mindenki boldog volt, kivéve talán azt a néhány üzlettulajdonost, akinek kirakatát a két szurkolótábor ripityára törte a Vörösmarty téren (az ultrák közötti verbális és tettleges küzdelem a meccs alatt és után is folytatódott, egy megkéselt angol drukkert életveszélyes állapotban szállítottak kórházba.)

Az A csoportban Lipcseiék biztató döntetlennel kezdtek a Feyenoord ellen, a gelsenkircheni vereség pedig benne volt a pakliban, a Baseltől elszenvedett hazai zakó azonban már keserű csalódás volt, és gyakorlatilag megpecsételte az utolsó versenyben maradt magyar kupacsapat sorsát. A Hearts otthonában elért 1-0-s győzelem már kevés volt a továbbjutáshoz.

Egymás között

Mint a fentiekből is kiderült, a 2003/2004-es bajnokságot a Ferencváros nyerte, mégpedig az utolsó fordulóig nyílt, izgalmas versenyfutásban, mindössze egy ponttal megelőzve a második Újpestet és a bronzérmes Debrecent. Mindez a Fradi duplázását is jelentette, hiszen a zöld- fehérek a Magyar Kupa döntőjében 3-1-re győztek a Honvéd ellen, a diadalmas szezon után a csapat irányítását januárban átvevő Pintér Attila mégsem a mennybe, hanem a jogi képviselőjéhez ment. A bajnokcsapat törzse ugyanis levélben tiltakozott az egykori kőkemény bekk szerintük durva, helyenként őket emberi méltóságukban sértő stílusa ellen, aminek hatására a klubvezetés szerződésmódosítással kötelezte volna Pintért a szeretetreméltóbb viselkedésre. Pintér ezt nem fogadta el, így jöhetett László Csaba meg a polémia a leváltott edző járandóságáról.

A ősi rivális Újpestet szintén nem kerülték el a válással végződő edző-játékos ellentétek: februárban még Mezey György rúgta össze a port Szanyó Károllyal és Urbán Flóriánnal, minek következményeként előbb a játékosok szerződését bontották fel, majd két héttel később - közös megegyezéssel - Mezey Györgyét is, lehetőséget adva a Mészöly Géza, Véber György duónak a csapat kispadján. Az említetteken kívül Kispesten (Gálhidi György helyett Bognár György), Angyalföldön (Tamási Zsolt helyett Egervári Sándor), Nyíregyházán (Herédi Attila helyett Szabó András és Détári Lajos), Sopronban (Dajka László helyett Pintér Attila) és Debrecenben (Szentes Lázár helyett Supka Attila) váltottak még edzőt ebben az évben.

Az új bajnokságban eddig a már megszokott színvonallal és jobbára az előzetesen várt erőviszonyok érvényesülésével találkozhattunk: félidőben vezet a Fradi a Debrecen és a ZTE előtt. És ha öldölő irammal, szemkápráztató cselekkel és bombagólokkal nem is voltunk elhalmozva, azért szemtanúi lehettünk néhány szép megoldásnak és emlékezetes eseménynek is. Ilyen volt, amikor májusban az ETO centenáriuma alkalmából négy gólt hintett Győrben a Bayern München, amikor Waltner ötöt vágott a Haladásnak, vagy amikor lllés Béla novemberben ötszázadszor is pályára lépett a magyar élvonalban.