1997: brazil győzelem Mexikó ellen

Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt december 16-án!

1952-ben ezen a napon született Francesco Graziani, az 1982-es világbajnok olasz válogatott csatára. A római származású center az Arezzóban lett ismert játékos, a másodosztályú klubtól 1973-ban szerződtette a Torino. A Ciccio becenévre hallgató játékos a Bikáknál két éven belül válogatott lett, de addigra már a liga egyik legjobb támadójának tartották. Nem érdemtelenül, hiszen 1976-ban bajnokságot nyert a csapattal, míg esztendővel később a Serie A gólkirálya lett.

1981-ben elhagyta a Torót, két szezonra a Fiorentinához szegődött, majd 31 évesen visszatért a fővárosba, az AS Romához. Pályafutását az Udinesében zárta, az észak-olasz klubot két szezonon keresztül erősítette, a másodikban a B osztályban. Az olasz élvonalban 353 mérkőzésen 130 gólt szerzett, a squadra azzurrában 64 találkozón 23-szor volt eredményes. A válogatottal szerepelt az 1978-as világbajnokságon és az 1980-as Európa-bajnokságon is, de a történelemkönyvekben az 1982-es aranyéremmrel írta be a nevét. Megpróbálkozott az edzői pályával is, dolgozott a Fiorentinánál, a Regginánál, az Avellinónál, a Cataniánál és a Montevarchinál is, de komolyabb sikereket nem ért el. Jelenleg az AS Cervia mestere.

1997-ben ezen a napon fejeződtek be a Konföderációs-kupa küzdelmei az A csoportban. A gruppban Szaúd-Arábia, Ausztrália, Brazília és Mexikó szerepelt, az utolsó kör előtt a braziloknak és az ausztráloknak négy-négy, a mexikóiaknak három pontjuk volt, míg a házigazdák pont nélkül álltak. Az első rijádi mérkőzésen 30 000 néző előtt a szaúdiak Al-Khilawi góljával 1-0-ra legyőzték Ausztrália válogatottját, így a mexikóiaknak a nap második mérkőzésén adott volt a feladat: a továbbjutáshoz meg kell verni Brazíliát. A selecao összeállítását nézve (Dida - Zé Maria, Aldair, Júnior Baiano, Roberto Carlos, Juninho Paulista, Flávio Conceicao, Dunga, Denílson, Ronaldo, Romário) ez egyáltalán nem tűnt egyszerűnek, de a mexikóiak (Pérez - Suárez, Gabriel, Davino, Pardo, Lara, Luna, Palencia, Carmona, Blanco, Hernández) nagyon felszívták magukat a találkozóra

Manuel Lapuente csapata sokáig jól tartotta magát, a világbajnok brazilok csak a 41. percben szereztek vezetést, amikor Romário tizenegyesből vette be Pérez kapuját. A közép-amerikaiak Blanco (52. perc) révén a második játékrészben még egyenlítettek, de utána Mário Zagallo csapata (Denílson 58., Júnior Baiano 66. góljaival) hamar rövidre zárta az izgalmas periódust. A találkozó utolsó percében a csereként beállt Ramírez még szépített, de ezt a találatot már nem a mérkőzést elindított dél-afrikai McLeod játékvezető könyvelte el, hanem a sérülése után helyére beállt thaiföldi Unprasert. A csoport első helyén - ennek a győzelemnek is köszönhetően - a hétpontos Brazília végzett, megelőzve a négy pontig jutott Ausztráliát, így ez a két válogatott került az elődöntőbe.

Dévényi Zoltán