Jót tett a Schalkének az edzőváltás

A Bundesliga őszi tabellája első ránézésre nem sok meglepetést tartalmaz: az első három helyezett kiléte összességében véve várható volt, a középmezőnyben is többé-kevésbé azok a csapatok szerepelnek, amelyeket várni lehetett. Némileg váratlannak talán csak a VfL Wolfsburg előkelő helyezése, a Bayer Leverkusen gyengébb szereplése, valamint a VfL Bochum bukdácsolása tűnik - mindez azonban nem jelenti azt, hogy a német pontvadászat az ősszel kiszámítható lett volna.

Erre a legjobb példa talán az FC Schalke 04 szereplése: a gelsenkircheniek a nyáron alaposan megerősítették keretüket, leigazolták a gólkirályt, a brazil Aíltont, a bajnokcsapatból a középhátvéd Mladen Krstajicot, illetve a VfB Stuttgart védőjét, Marcelo Bordont - ám a rajtjuk enyhén szólva sem sikerült valami jól.

Hat forduló után csak egy győzelem állt a csapat neve mellett, ám amint a vezetőség menesztette a trénert, Jupp Heynckest, az együttes formába lendült, és sorra hozta a győzelmeket. Az új mester, Ralf Rangnick nem sokat változtatott a csapat szerkezetén, igaz, kissé támadóbb felállásban, három csatárral küldte pályára a gárdát a mérkőzések többségén, a személyi összetétel is csak minimálisan változott, és mégis: a Schalke kis híján az őszi bajnoki címet is megszerezte, és csak rosszabb gólaránya miatt szorult a dobogó második fokára.

Aílton és Lincoln az ősz második felében nagyon elkapta a fonalat, ráadásul a gelsenkircheniek nemcsak a bajnokságban, hanem az UEFA-kupában is jól szerepelnek - lehet, hogy a klub teljhatalmú menedzserre, Rudi Assauer végre bajnoki címnek örülhet majd a szezon végén? Addig persze még sok idő van hátra, és nagy kérdés, hogy a lendület kitart-e a tavasszal is, valamint hogy Rangnick mit kezd majd az esetleges hullámvölggyel, egyelőre azonban a Királykékek fanatikus szurkolóinak nincsen okuk a panaszra.

Ugyanezt a Bayern München hívei is elmondhatják magukról: a jelek szerint Felix Magath számára egyelőre nem jelent problémát, hogy érvényesítse akaratát az FC Hollywoodnak is "becézett" bajoroknál. Igaz, a müncheni vezetőség nem is visel el mást, mint a sikereket, különösen az elmúlt évek valamivel gyengébb eredményei után, de Magath egyelőre szállítja a győzelmeket, és a Bayern az ősz végén az első helyről várhatja a folytatást. A müncheniek a második legtöbb gólt szerezték és a negyedik legkevesebb gólt kapták, ám a kettő együtt első helyet ért a számukra. Igazából csak a bajnokság elején Leverkusenben elszenvedett súlyos vereség áll fekete pontként Magath neve mellett, de ha a szezon végén a csapat megszerzi az aranyérmet, akkor erre sem fognak sokan emlékezni.

A szakember egyik legfőbb érdeme, hogy sokkal bátrabban nyúl a fiatalabb focistákhoz, mint elődje, Ottmar Hitzfeld: Bastian Schweinsteiger immár biztos csapattagnak számít, sérülése előtt Andreas Görlitz is rendszeresen játszott, arról nem is beszélve, hogy előkapta az amatőrök közül a perui Paolo Guerrerót, aki öt gólt is szerzett az ősz folyamán. A Hitzfeld alatt megismert rotációs szisztéma azért most is érvényesül; egyetlen olyan focista sincsen, aki mindegyik bajnokin pályára lépett volna, ám a sztárok most mintha valahogyan jobban elfogadnák az esetenkénti mellőzést.

A VfB Stuttgart dobogós helyezése az előző évek alapján ugyan nem meglepetés, de sokan azt gondolták, hogy Felix Magath nélkül a csapat nem lesz képes ugyanolyan jó teljesítményre, mint a legutóbbi két idényben. Az új szakvezető, Matthias Sammer azonban gyorsan megtalálta a közös hangot a focistákkal, ráadásul az új szerzemények is remekül beépültek a gárdába (elsősorban a két középhátvéd, Markus Babbel és Martin Stranzl remekelt), igaz, túlságosan nem kellett átalakítani az együttest. A gárda magja együtt maradt, és a szezon során nem is nagyon változott a kezdő tizenegy, maximum sérülés vagy eltiltás miatt. Sajnos ebbe az ideális csapatba Szabics Imre sem fér bele, a magyar csatár egyértelműen Cacau mögé szorult a rangsorban, amihez alaposan hozzájárult, hogy nem tudott élni a kínálkozó lehetőségekkel. Ráadásul a jelek szerint a felépülőben lévő és tavasszal már a csapat rendelkezésére álló svájci Marco Streller tovább nehezítheti a csapatba kerülését.

A negyedik pozícióban álló VfL Wolfsburg jelentette az őszi idény legnagyobb meglepetését. A Farkasokról mindenki tudta, hogy kiváló támadórészlegük van, ám az elmúlt években a védelem legalább olyan gólképes volt, mint a csatársor, így aztán a középmezőnyt nem tudta elhagyni a gárda. Most azonban a nyáron igazolt két védő, a holland Kevin Hofland és az argentin Facundo Quiroga leigazolásával a hátsó alakzat valamivel stabilabbá vált, s bár a Wolfsburg még mindig túl sok gólt kap, a csapat, köszönhetően a sok győzelemnek (a topligákban a VfL az egyetlen, amely még nem játszott döntetlent), ott van az élmezőnyben, Martin Petrov pedig valószínűleg élete legjobb formájában focizik: a bolgár szélső nyolc gólja mellett nyolc gólpasszt is adott.

Érdekes, hogy a címvédő Werder Bremen csak az ötödik helyen áll, pedig a brémaiak szerezték a legtöbb gólt, és a védelmük sem muzsikált rosszul: a nagy gólkülönbségű győzelmek mellett vereségek többségét egy góllal könyvelték el. Mindezek alapján a zöld-fehéreket nem szabad kihúzni az esélyesek közül, igaz, a csapat a tavasszal is érdekelt lesz a Bajnokok Ligájában, és lehet, hogy ez a kettős terhelés még túl sok a focisták számára. Azoknak mindenesetre nem lett igazuk, akik attól féltek, hogy a távozó Aíltont nem tudja majd pótolni a klub, hiszen a sokat kritizált Miroslav Klose remek teljesítményt nyújt a támadósorban: tíz gól mellett hét assziszt is fűződik a nevéhez, amivel a második helyet foglalja el a "kanadai" ranglistán. Ám a brémaiakat még mindig nem tekintik sztárcsapatnak, még saját játékosaik sem: ahogyan tavaly Aílton és Mladen Krstajic jelentette be már a télen, hogy a bajnokság végén a Schalkéhoz távozik, most a középpályás Fabien Ernst cselekedett hasonlóan.

A brémaiakkal azonos pontszámmal dicsekedhet a Hertha BSC és a Hannover '96 is, azonban ennek ellenére egyik gárdát sem sorolják a bajnokesélyesek közé - bár a berliniekkel kapcsolatban azért megoszlanak a vélemények. Az előző szezon gyengélkedését követően a Hertha mindenesetre maximálisan elégedett lehet teljesítményével, és ha hazai mérlegén javítani tudna (megőrizve az idegenbeli sikereket), akkor akár még feljebb lopózhatna a tabellán. A csapat két brazilja, Marcelinho Paraíba és Gilberto mindenesetre továbbra is tartja magát ahhoz, hogy aranyérmet akarnak nyerni a csapattal, és játékukkal mindent meg is tesznek ennek érdekében - ugyanakkor a berliniek elsősorban védelmüknek köszönhetik jó szereplésüket.

Ugyanezt a hannoveriek is elmondhatják magukról: a klub az előző idényben, még Ralf Rangnickkal a kispadon inkább a támadójátékáról volt nevezetes, de Ewald Lienen ehelyett a biztos védekezésre fekteti a hangsúlyt. A Steve Cherundolo-Per Mertesacker-Dariusz Zuraw-Michael Tarnat hátvédsor az ősszel csupán három mérkőzésen nem állt össze, ugyanakkor a csapat akkor lódult előre a tabellán, amikor a középpályán a védekezőbb felfogású Christian Dabrowskit a kifejezetten támadó szelleműnek tartott Nebojsa Krupnikovics váltotta. A nagy fogásnak beharangozott nyári szerzemény, Ricardo Sousa így aztán be sem fér a csapatba, de amíg jönnek az eredmények, addig az edzőnek nincs oka változtatnia a gárdán.