A legutóbbi pontvadászat a Middlesbrough FC történetének legsikeresebb idénye volt, mert bár a Premier League-ben "csak" 11. lett a csapat (igaz, ennél jobban csak egyszer szerepelt a klub), sikerült megszerezni az egyesület históriájának első trófeáját a Ligakupa megnyerésével.
Ez egyben azt jelentette, hogy a Boro kiléphetett a nemzetközi porondra, jelesül az UEFA-kupába, és annak érdekében, hogy az országhatárokon kívül is a lehető legjobban szerepeljen a csapat, a nyáron igyekeztek alaposan megerősíteni a keretet. Két érkező kiléte igen hamar kiderült: a klub előbb Mark Vidukát, majd Michael Reizigert igazolta le, ami jól jelezte, hogy Steve McClaren továbbra is előszeretettel szerződtet nemzetközi sztárokat.
A sor azonban itt nem szakadt meg: a holtszezonban az együttes megszerezte még a Chelsea FC holland csatárát, Jimmy Floyd Hasselbainket, illetve az Arsenal FC középpályását, Ray Parlourt - ráadásul mindkét labdarúgó ingyen érkezett.
A keret tehát alaposan megerősödött, és a gárda szereplése is ennek megfelelően alakult: öt forduló után a csapat a negyedik pozíciót foglalta el a tabellán, és azóta is szorosan tapad az élmezőnyhöz, 19 forduló után az ötödik helyen állt. Nem mellékesen az UEFA-kupában is remekül teljesített az együttes, hiszen megnyerte csoportját, pedig abban még két topligás klub (az olasz Lazio és a spanyol Villarreal CF) is szerepelt. Az angol közvélemény egy része azonban ennek ellenére sem nagyon ismeri el McClaren munkáját, mondván, ilyen klasszis futballistákkal nem nehéz jó eredményeket elérni - azonban a szakvezető dolga korántsem olyan egyszerű, mint az az első pillantásra látszik.
A menedzser munkáját elsősorban a csapatot sújtó sérüléshullám nehezíti. Reiziger például a második fordulót követően kidőlt a sorból, és három hónapot ki kellett hagynia, csak decemberben tért vissza a pályára. Az angol válogatottban is megfordult középhátvéd, Ugo Ehiogu továbbra is a maródiak listáján van, akárcsak a spanyol Gaizka Mendieta, akit pedig az előző szezonban a szurkolók a klub legjobbjának választottak.
A középpályás, aki korábban csak kölcsönben szerepelt a gárdában, a nyáron azonban végleg elkötelezte magát a klubhoz, térdszalag-szakadást szenvedett, és az idényben valószínűleg már nem léphet pályára. Egy másik nehézség az új szituáció, hiszen a keret immár olyan bő, hogy néha bizony a sztárokat is kispadra kell ültetni, amire eddig a Borónál nem volt példa.
A jelek szerint azonban McClaren ezzel a feladattal is megbirkózik, amit jól bizonyít, hogy több alapember is meghosszabbította szerződését. A válogatott középhátvéd, Gareth Southgate 2007-ig írt alá, látva, hogy az egyesület valóban fejlődőképes, de új kontraktust látott el szignójával a francia balbekk, Franck Queudrue (ő 2008-ig kötelezte el magát), a brazil Doriva, a védő Colin Cooper, valamint a fiatalabb generációból Stuart Downing és James Morrison.
Utóbbi két futballista is mutatja, hogy a Boro azért nemcsak a sztárigazolásoknak köszönhetően áll ilyen előkelő helyen, hanem komoly szakmai munka folyik az egyesületnél, amelynek köszönhetően egyre több saját nevelésű tehetség kerül be a csapatba. A legjobb példa erre Downing esete: a húszesztendős, tősgyökeres middlesbrough-inak számító balszélső már az előző szezonban is sok lehetőséget kapott, jelenleg pedig az alapemberek közé tartozik, sőt, sokak szerint ő lehet a megoldás az angol válogatott bal oldali problémáira.
Morrison még nála is fiatalabb, ő mindössze 18 esztendős, akárcsak az ausztrál születésű Anthony McMahon vagy Matthew Bates - ők hárman egyaránt tagjai voltak a klub ificsapatának, amely tavaly megnyerte a korosztályos FA-kupát.
Látható tehát, hogy Middlesbrough-ban figyelnek az utánpótlásra is, vagyis minden adott ahhoz, hogy a klub valóban kitörjön a középszerűségből. A Boro eddigi legjobb helyezése a Premier League-ben egy kilencedik pozíció volt: idén ezt szinte bizonyosan túlszárnyalja a csapat.