1981-ben ezen a napon az utolsó edzésekre került sor a Mundialito döntője előtt. A december 30-án kezdődött tornát az Uruguayi Labdarúgó-szövetség rendezte a FIFA közreműködésével, a dél-amerikai ország szövetsége ezzel az eseménnyel ünnepelte az első világbajnokság 50. évfordulóját.
Montevideóba a korábbi győzteseket hívták meg, így a házigazdák (1930-ban és 1950-ben nyertek) mellett Olaszország (1934, 1938), az NSZK (1954), Brazília (1958, 1962, 1970), Argentína (1978) és Anglia (1966) távolmaradása miatt az 1974-ben és 1978-ban ezüstérmet nyert Hollandia válogatottja lépett pályára.
A hat résztvevőt két csoportba sorsolták, az A betűjelű trióból (Uruguay, Hollandia, Olaszország) a házigazdák két győzelemmel, kapott gól nélkül kerültek a döntőbe, míg a másik hármasban az ugyanannyi pontot gyűjtött argentinok és brazilok között a több szerzett gól döntött az akkor még csak háromszoros világelső selecao javára.
Azon a pénteken tehát a másnapi döntő előtti utolsó edzésekre került sor, az uruguayiaknál Roque Gastón Máspoli szövetségi kapitánynak (a mester az 1950-ben világbajnok csapat kapusa volt) a legnagyobb fejtörést az olaszok ellen kiállított José Hermes Moreira helyettesítése okozta. A Nacional 22 esztendős bekkjének helyére Víctor Hugo Diogót álmodta a szakvezető, így az utolsó tréningen a Penarol játékosa készült a tervezett kezdőtizeneggyel.
A csapat többi tagjának kiléte nem okozott fejtörést az uruguayi sajtó részére, hiszen a celeste mindkét csoportmérkőzésen ugyanabban az összeállításban futballozott. A döntő másik résztvevőjénél, a brazil válogatottnál már több volt a nyitott kérdés, így Tele Santana azon a napon nem is ígért még kezdőtizenegyet.
A mesternek két kérdést kellett eldöntenie az utolsó percekben: a középpályán a Grémio 28 esztendős labdarúgója Paulo Isidoro vagy a Sao Paulo FC-ből Renato kapjon helyet, és ki szerepeljen a csatársorban Tita és Serginho közül. Az NSZK elleni mérkőzésen éppen egymást váltotta a két csatár, és utóbbi, a SPFC 27 éves támadója pályára lépése után gólt is szerzett, ráadásul nagy részben az a találat juttatta a fináléba a selecaót.
Dévényi Zoltán