A Lille meglepte a futballvilágot

A Ligue 1 őszi idényének legnagyobb meglepetése kétségtelenül a Lille OSC szereplése volt. Az együttes második helyezése még akkor is váratlan lett volna, ha a klub vezetőségének a nyáron sikerül megtartani a legértékesebb focistákat, de azok után, hogy az egyesület szinte a komplett védelmétől megvált a bajnokság előtt, szenzációszámba megy, hogy a LOSC tartja magát a második pozícióban, és a listavezető Olympique Lyon legkomolyabb vetélytársának tűnik.

A legutóbbi pontvadászatban a Lille OSC a tizedik helyen végzett, de a szurkolóknak sokkal több izgalmat kellett átélniük a szezon során, mint amit ez a pozíció sugall. A gárda szereplése ugyanis leginkább egy hullámvasút mozgásával volt leírható: hol heteken keresztül nem kapott ki a csapat, hol pedig sorozatban képtelen volt nyerni, így aztán nem lehetett tudni, hogy mi lesz a végső helyezés.

A bajnokság végeztével pedig kezdődött a francia kiscsapatoknál állandó jellegű találgatás, jelesül, hogy a jobb teljesítményt nyújtott labdarúgók közül kit sikerül megtartani. Ebből a szempontból a Lille nem járt valami jól, hiszen szinte a komplett hátsó alakzatát elveszítette a nyáron: az elmúlt szezon nagy felfedezettjének tartott Eric Abidal az Olympique Lyon focistája lett, Stéphane Pichot-t a Paris Saint-Germain csábította el, Matthieu Delpierre a VfB Stuttgarthoz igazolt, a kapus Grégory Wimbée pedig az FC Metzben kötött ki. Efsztatiosz Tavlaridisz ügyében is késhegyre menő küzdelmet kellett folytatni a párizsiakkal, a görögöt csak a francia szövetség döntésének köszönhetően sikerült megtartani.

Schmitz és Tavlaridisz egy francia bajnokin

Mindeközben erősítésekről nem nagyon lehetett beszélni: a kapusposzton ugyan gyorsan sikerült pótolni Wimbée-t a szenegáli válogatott Tony Sylvával, akit az AS Monacótól szereztek meg, de rajta kívül sokáig egyetlen új szerzemény sem érkezett, pedig a csapat menet közben megkezdte szereplését az UEFA Intertotó-kupában. Végül azért csak jött két hátvéd, de túlzás lenne kijelenteni, hogy ismert futballistákról lett volna szó: a kameruni Benoit Angwba az uruguayi Nacionalban kergette a labdát korábban, míg a szerb Milivoje Vitakicot a zrvena Zvezdától vették meg a franciák.

Ennek ellenére az Intertotó-kupa-sikert hozott a klub számára, hiszen a Lille a sorozat három győztesének egyike volt, így kiharcolta az UEFA-kupában való szereplés lehetőséget. Ez újabb erősítést tett lehetővé, de mielőtt bárki is érkezett volna, az egyesület felbontotta Adekamni Olufadé és Marius Baciu szerződését, majd eladta első számú támadóját, a bolgár Vladimir Mancsevet a spanyol Levante UD-nek - utóbbi focistáért 2,5 millió eurót kasszírozott a Lille, és az elnökség tulajdonképpen ebből a pénzből vette meg a belga La Louviere nigériai csatárát, Peter Odemwingie-t.

A bajnoki idény egy hazai győzelemmel kezdődött, de a következő három meccsen egyetlen pontot sem sikerült gyűjteni, vagyis minden jel arra mutatott, hogy a LOSC megint a középmezőny alján szerepel majd. Ezután azonban egy olyan sorozat következett, amire már Európában is felkapták a fejüket: a gárda ugyanis egymás után hat összecsapást nyert, és ebből ötször még gólt sem kapott! Ráadásul az előző évvel ellentétben ezt nem követte egy nyeretlenségi széria, sőt: a Toulouse FC-től elszenvedett vereség, immár nyolc mérkőzés óta a csapat veretlennek mondhatja magát, és egyedüli csapatként tapad a listavezető Olympique Lyonra. Sőt nemcsak a bajnokságban remekel a gárda, hanem a nemzetközi porondon is, elvégre az UEFA-kupában átvészelte a csoportkört, és ott van a legjobb 32 között.

A Lille elsősorban hazai pályán szerepel egészen fantasztikusan, hiszen a legjobb otthoni mérleggel büszkélkedik Franciaországban, de vendégként sem kell szégyenkeznie. A bajnokság kezdete előtt elparentált védelem remekül szuperál, a listavezető Lyon után a második legkevesebb gólt a LOSC kapta. Pedig a hátsó alakzatban viszonylag nagy a fluktuáció: a jobbhátvéd posztján Angbwa és Mathieu Chalmé váltogatják egymást, középen a Vitakic-Tavlaridisz-Grégory Tafforeau trióból kerül be két focista, a bal szélen pedig a brazil Rafael Schmitz "váltótársa" Vitakic. A csapat legerősebb és egyben legstabilabb csapatrésze azonban a középpálya: Claude Puel mester a 4-5-1-es felállás híve, és Christophe Landrinnek, Jean Makounnak, Mathieu Bodmernek, valamint Philippe Brunelnek bérelt helye van a kezdők között. Nem csoda, hogy a gólok többségét a középpályások szerezték, igaz, ez az egycsatáros felállásból is adódik: a két legjobb támadó, Jean Moussilou és Odemwingie csak perceket töltött együtt a pályán, szinte mindig egymást váltják, így aztán ketten együtt öt gólt értek el - Brunel egymaga ennyiszer volt eredményes.

A vezetőség a jó szereplés hatására igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy a Lille a pályán kívül is felzárkózhasson az élcsapatokhoz. A klub nemrégiben engedélyt kapott arra, hogy tovább bővítse pályáját, a Grimonprez Jooris-stadiont, amely jelenleg 18 ezer fő befogadására alkalmas, de a tervek szerint ezt 33 ezresre szeretnék növelni. Az engedély megszerzése nem volt egyszerű, mert az aréna a város egyik történelmi részén, egy a XVII. században épült park közelében található, és a helyiek egy része nem örült volna annak, hogy egy modernizált stadion "rontsa" a városképet. A tavaly nyáron ideiglenesen félbehagyott építkezés azonban az idén folytatódhat, és a csapat addig továbbra is a külvárosban található Villeneuve d'Ascq stadionban játszhatja hazai mérkőzéseit - ahol egyelőre veretlennek mondhatja magát.