- A felkészülés közepén mennyire tudtak felpörögni a teremtornára?
- Vártuk a pápai fellépést, hiszen a teremfocival kizökkenünk egy kicsit a felkészülés monotóniájából. Ráadásul mindannyian szeretjük ezt a játékot, és eleve a döntőbe kerülés volt a célunk. Szerencsére a csapat bebizonyította, hogy nem volt véletlen a tavalyi fináléba kerülés sem.
- Önnek hogy ment a játék?
- Mesze nem úgy, ahogy szerettem volna, de nem a kemény alapozás miatt, hanem mert két nappal korábban még sérült voltam. Csak közvetlenül a kezdés előtt dőlt el, hogy mégis beneveznek, mivel győzött a játék szeretete, a produkcióm azonban bőven hagyott kívánnivalót maga után. Szerencsére a többieké nem, így nagy örömet szerezhettünk a soproni szurkolóknak. Már akiknek sikerült bejutniuk a csarnokba, hiszen több soproni drukkert nem engedtek, mivel állítólag a kezdés előtt akadt egy kis balhé a győri hívekkel, az azonban fura, hogy az egyik tábor bejöhetett, a másik nem. Éppen ezért társaim nevében köszönöm a csarnokba bekerült és az azon kívül rekedt szurkolóinknak is a támogatást.
- A debreceni döntőben milyen eredménnyel lenne elégedett?
- Mivel tavaly negyedikek lettünk, idén ennél jobbra számítok, azaz minimum a dobogóra. Ha ennél többet érnénk el, azt nem bánnám persze, de az is biztos, hogy erős mezőny gyűlik össze a hét végén a Főnix-csarnokban, így nem lesz egyszerű dolgunk a riválisokkal. Azt azonban jónak tartom, hogy a tavalyi kétnapos rendezvénnyel ellentétben idén egy nap alatt letudjuk a döntőt.
Bánki József