Giorgio Chinaglia 58 éves

Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt január 24-én!

1947-ben ezen a napon született Giorgio Chinaglia, a Lazio történetének egyik leghíresebb játékosa. Még gyerek volt, amikor carrarai származású famíliája Walesbe költözött, így a kis Giorgiónak az ott nyitott családi étterem mellett jutott csak ideje a labdarúgásra.

1964-től már az angol ligában szereplő Swansea Cityben focizott, majd két év múlva hazatérve a harmadosztályú Massese játékosa lett. Egy szezont húzott le ott, majd az Internapoliban folytatta, ahol már jóval eredményesebb volt, így figyeltek fel rá a Lazio szakemberei, akik 1969 nyarán hívták Rómába.

Nagyon jól mutatkozott be az újonccsapatban, hiszen első élvonalbeli szezonját (csapata nyolcadik lett) 12 góllal zárta, amivel a mesterlövészek listáján az ötödik helyen végzett. A következő szezonban a klub kiesett az élvonalból, de Chinaglia jó játékának is köszönhetően azonnal visszaverekedte magát a Serie A-ba. Giorgio olyan jól futballozott a második vonalban, hogy 1972 júniusában onnan is beválogatták, Bulgária ellen játszott először a squadra azzurrában.

A nemzeti tizenegyben csupán három éven keresztül szerepelt, mindössze 14 mérkőzésén négy gólt szerzett. A Lazio óriási elánnal folytatta az élvonalban, 1973-ban bronzérmet, egy esztendővel később - története folyamán először - scudettót nyert a Maestrelli-legénység. Chinaglia 24 góljával oroszlánrészt vállalt a sikerből, de mellette a fővárosi klub hívei ma is előszeretettel emlegetik Pulici, Oddi, Wilson, Frustalupi, Nanni, Garlaschelli, Re Cecconi, D'Amico vagy Martini nevét.

A siker azonban kérészéletű volt, alig két évvel később előbb a mester, majd 1976 nyarán Chinaglia is elhagyta az Olimpicót. Elég messzire szerződött, hiszen a NASL-ban, az akkor nagyon jól prosperáló észak-amerikai profiligában csillogó Cosmos sztárja lett. New Yorkban - csakúgy mint Rómában - imádták a szurkolók, szenzációsan focizott, szinte megszámlálhatatlanul ontotta a gólokat. A védőkön, kapusokon mindig kifogott, a statisztikusokon azonban nem: 213 alapszakaszbeli mérkőzés, 193 gól, 43 playoff-találkozó, 50 találat (1980-ban egy mérkőzésen a Tulsa hálóját hétszer vette be).

Az NASL történetének legeredményesebb játékosa lett az ott töltött hét esztendő alatt, de a sikerekből is bőven kijutott számára: ötszörös gólkirály, a bajnokság legjobbja, négyszeres bajnok. Hazatérve sem szakadt el a labdarúgástól, 1983-tól három esztendőn keresztül az SS Lazio elnökeként dolgozott. Újabb szerepvállalása a közelmúltban is felmerült, főleg a klub nehéz gazdasági helyzete miatt.

Dévényi Zoltán