A legjobb futballisták és az Aranylabda

A France Football által létrehozott Aranylabda-szavazás immár majd ötven éve az egyik legrangosabb egyéni díjnak számít a világ labdarúgásában. Az első négy évtizedben a szaksajtó európai képviselői bárkire adhatták voksukat, 1995 óta azonban a francia újság egy ötvenes listával limitálja a jelölteket, vagyis a legutóbbi tíz alkalommal közülük került ki a végső győztes. Az elmúlt évtized végeredményeinek vizsgálata tehát valamivel jobb képet ad az európai futballról - a tendenciák bizony legalábbis érdekesek.

Ami a jelöltek nemzetiség szerinti megoszlását illeti, a legtöbb kandidánssal Franciaország büszkélkedhet, ami azért nem fogható a France Football elfogultságára, hiszen a gall labdarúgás (különösen az 1998-as világbajnokság óta) valóban nagy jelentőséggel bír az európai futballban. A franciák 28 jelöltet állítottak, őket az olaszok követik 23-mal, majd a brazilok jönnek 21-gyel; a németeknek 20, a spanyoloknak pedig 17 jelöltjük volt az elmúlt tíz évben. Az egyik legerősebbnek tartott bajnokságot, a Premier League-et adó ország, Anglia áll a legrosszabbul a topligák közül (ami természetesen a Premiershipben futballozó rengeteg légiósnak köszönhető): 1995 óta az angoloknak ugyanannyi focistájuk volt az ötvenes listán, mint a hollandoknak és az argentinoknak, szám szerint 14.

Két számjegyű még Portugália jelöltjeinek száma (szám szerint tíz), a luzitánokat pedig a legjobb kelet-európai állam, Csehország követi nyolc jelöléssel. A görögök a 2004-es évnek köszönhetően jöttek fel, hét jelöltjük közül csak Nikosz Mahlasz került korábban a listára. A hellének mögött a legjobb afrikai ország következik, Nigériának hat focistája volt már jelölt az Aranylabdára. Összesen 41 ország mondhatja már el magáról, hogy adott már legalább egy labdarúgót az Aranylabda jelöltjei közé, ebből 25 európai, hét afrikai (Nigéria mellett Kamerun, Szenegál, Elefántcsontpart, Csád, Tunézia és Libéria), négy dél-amerikai (a két futballnagyhatalom mellett Uruguay és Chile), két ázsiai (Japán és a Koreai Köztársaság - a 2002-es vébé két házigazdája), és akad még egy ausztrál és egy trinidadi is.

Az összes jelölt posztonkénti megoszlása is nagyon érdekes. A legkevesebben természetesen a kapusok vannak, tíz év alatt mindössze 16 portás került fel az ötvenes listára, de a hátvédek sem jártak sokkal jobban, a védelmeket mindössze 43 labdarúgó képviseli - az összes jelölt 18 százaléka. Az ötvenes listák többségét "természetesen" a csatárok és a középpályások alkották, bár némileg meglepő lehet, hogy e két poszt képviselői között a középpályások valamivel többen vannak: ebből a pozícióból 91 focista (38 százalék) került fel a jelöltek közé, míg a csatárok közül 88-an (37 százalék) szerepeltek a France Football listáin.

A fenti szempontot az első tíz helyezettre vetítve jobban látszik, hogy az efféle szavazásokon elsősorban a támadó futballt részesítik előnyben. A legutóbbi tíz évben 52 játékos került be az első tíz közé az Aranylabda-szavazáson (az összes jelöltnek ez egyébként mindössze 21 százaléka), akik közül csak három volt kapus: Oliver Kahn, Gianluigi Buffon és Peter Schmeichel - Kahn a maga két harmadik helyezésével elviszi a pálmát közülük.

A hátvédek közül nyolcan szerepeltek az első tíz között, ami 15,3 százalékot jelent, míg a középpályások 21-en (40 százalék), a csatárok pedig 20-an (38,4 százalék) voltak ott a legszűkebb elitben. A tíz év első tíz helyezettjének országonkénti megoszlásában a franciák már visszaszorulnak a dobogó harmadik fokára: hat gall játékos mellett hét-hét német, illetve olasz focista szerepelt az Aranylabda-szavazás első tíz pozíciójában. A hollandok és a brazilok öt-öt, az angolok négy, a portugálok pedig három focistával képviselték magukat, két-két játékost adtak az argentinok, a dánok és a spanyolok, de egy-egy labdarúgóval a jugoszlávok (illetve ma már szerb-montenegróiak), a törökök, az írek, a finnek, a csehek, az ukránok, a horvátok, a libériaiak és a görögök is büszkélkedhetnek.