Pedig fél évvel ezelőtt még minden a lehető legjobban alakult a Paris-SG számára: Vahid Halilhodzicsal a kispadon a gárda némi meglepetésre egészen a második helyig nyomult előre a tabellán, ráadásul megnyerte a francia kupát, és a jelek szerint minden adott volt ahhoz, hogy a 2004-2005-ös idényben a csapat a bajnoki címért szálljon harcba.
A nyáron ugyan nagy volt a mozgás a játékoskeretben, kicserélődött szinte a teljes védelem, de az újonnan igazolt futballisták megfelelő erősítésnek tűntek, sőt a keret mintha egy kicsit izmosabb is lett volna, köszönhetően elsősorban az AS Monacótól megvett Jérome Rothen érkezésének.
A PSG azonban alulmúlta a várakozásokat az ősz folyamán: éppen a legstabilabbnak vélt csapatrész, a védelem mondott csődöt, pedig Halilhodzic itt variált a legkevesebbet, míg a középpályán, illetve a csatársorban szinte hétről hétre más focistákat szerepeltetett. Noha a csapat 12 forduló után csak a táblázat 14. helyén állt, és a Bajnokok Ligájában is gyengén szerepelt, a klub elnöke kijelentette, hogy továbbra is bízik a szakvezetőben.
Ezt követően mintha valóban javultak volna az eredmények, elvégre november közepétől kezdve a PSG egy kilenc mérkőzésből álló veretlenségi sorozatot produkált - a szépséghiba csak az volt a szériában, hogy e kilenc találkozóból csak kettőt tudott megnyerni a csapat, a többi találkozón döntetlen született, és így csak a kilencedik pozícióig lépett előre a gárda.
Az igazsághoz tartozik, hogy Halilhodzicnak a sérülésekkel sem volt szerencséje, mert két alapembere is kidőlt a sorból: Rothen még október közepén törte el a bokáját, és azóta sem lépett pályára, majd a kameruni középpályás, Modeste M'Bami is lábtörést szenvedett - pedig azt megelőzően egyedül ő jelentette az állandóságot ebben a csapatrészben.
Nem csoda, hogy a bosnyák szakvezető a középpályára keresett új embert a téli átigazolási időszakban, és sikerült is megszereznie kiszemeltjét, aki nem más, mint a CSZKA Moszkva focistája, Szergej Szemak. Ő még az orosz gárda színeiben mesterhármast vágott a Bajnokok Ligájában a Parc des Princes stadionban, és ez alapján a PSG 2,7 millió eurót fizetett érte.
Szemak debütálása nem sikerült valami jól, hiszen először az AS Monaco elleni bajnokin lépett pályára, amelyen megszakadt a párizsiak veretlenségi sorozata, és amikor a következő összecsapáson, az RC Lens elleni otthoni bajnokin is kikapott a gárda, a szurkolók már tüntettek Halilhodzic ellen.
Az elnök, Francis Graille ugyan a bosnyák tréner jó barátja (anno a Lille OSC-nél is együtt dolgoztak), de akkor már ő is ultimátumot akart intézni a mesterhez, akinek a Girondins Bordeaux elleni kupamérkőzés lett volna az utolsó lehetősége - ám a focisták már nem voltak hajlandóak tovább dolgozni Halilhodzsiccsal, így azonnali menesztésre került sor. Mindez azonban a PSG-nek 3,5 millió eurójába került, hiszen a szakember szerződése még két és fél évig érvényes volt, nem csoda, hogy a vezetőség házon belül próbált megfelelő embert keresni a kispadra.
Az új tréner ennek szellemében a tartalékcsapat mestere, Laurent Fournier lett, aki 1991 és 1998 között futballozott a párizsiaknál, vagyis részese volt a PSG utolsó nagy sikereinek, az 1994-es bajnoki címnek és az 1996-os KEK-győzelemnek.
Edzői tapasztalata viszont nincsen valami sok: rögtön visszavonulását követően dolgozott ugyan az SC Bastiánál, de még a szezon vége előtt menesztették, majd a negyedosztályú FC Pacy-sur-Eure mestere lett, és 2003 februárja óta tevékenykedett a párizsiak szakmai stábjában.
Fournier asszisztense egy másik volt párizsi labdarúgó, Alain Roche lett, és a duó az első akadályt, ha nehezen is, de sikerrel vette, hiszen a csapat hosszabbítást követően kiverte a kupából a Bordeaux-t - aminek azért volt nagy jelentősége, mert egyedül a Francia Kupa jelent reális esélyt a gárdának arra, hogy kilépjen a nemzetközi porondra.
A szurkolók azonban továbbra sem állnak teljes mellszélességgel a csapat mellett, mivel az elnök még mindig szálka a szemükben. A fanatikusok azt nehezményezik, hogy Graille nagyon megszigorította a biztonsági intézkedéseket a Parc des Princes-ben, és azt szeretnék elérni, hogy a presidente menessze a stadion biztonsági főnökét, Jean-Pierre Larrue-t is.
Márpedig az egyesület fő tulajdonosa, a Canal+ televíziós társaság addig nem hajlandó eladni a klub részvényeinek 35 százalékát Graille-nek (aki ezzel a második legnagyobb részvényessé lépne elő), amíg nem rendezi viszonyát a szurkolókkal.