Egyre nagyobb bajban a Racing Santander

A Racing Santander a 17. helyen zárta az előző idényt, azaz éppen csak bennmaradt a Primera Divisiónban. A nyári szünetben nem sikerült jelentősen megerősíteni a játékoskeretet, így a szurkolók ettől a bajnokságtól is azt várhatták, amit az előzőtől: kiélezett küzdelmet a kiesés ellen. A csapat nem is tudott rácáfolni a várakozásokra: jelenleg kieső helyen állnak a zöld-feketék, ráadásul igen rossz formában vannak az utóbbi időkben. A vezetőség a szokásoknak megfelelően az edzőváltásban látta a megoldást, így immár nem Lucas Alcaraz, hanem Nando Yosu feladata az együttes talpra állítása és élvonalban tartása.

A Racing Santander nem kényezteti el szurkolóit az utóbbi években: igazi liftező csapatról van szó, amely hol feljut az élvonalba, hol kiesik onnan, de nem tudja állandósítani helyét a legjobbak között. A klub ugyan a legutóbbi két idényben el tudta kerülni a kiesést (egy 16., valamint egy 17. hely a mérlege), de csak hatalmas erőfeszítések árán. A drukkerek évek óta egy nyugodt szezonra vágynak, így természetesen ebben reménykedtek a most zajló bajnokság rajtjánál is.Sok reális alapjuk nem volt erre, hiszen a bennmaradást a lehető legkisebb különbséggel kiharcolt gárda (a santanderiek egy ponttal előzték meg a búcsúzott Real Valladolidot) cseppet sem erősödött a nyáron, így felettébb valószínű volt, hogy Lucas Alcaraz csapata a teljes szezont a tabella alsó régiójában tölti majd.

Mint a kiscsapatok többsége, a Racing is egy jó rajtban reménykedett, amely önbizalmat ad a játékosoknak, az edzőnek és a szurkolóknak egyaránt: ehelyett a csapat pocsékul kezdte a bajnokságot: az első hét fordulóban mindössze egyszer tudott győzni Alcaraz gárdája, és máris a tabella végén találta magát. Már akkor szemet szúrt a csatárok vészes góliszonya, hiszen a santanderiek mindössze háromszor találtak az ellenfelek kapujába a hét mérkőzésen. A hetedik és a nyolcadik játéknap között valami történhetett a csapattal, hiszen a következő három találkozójukat megnyerték Mário Regueiróék, ráadásul úgy, hogy öt gólt is rúgtak, és csak egyet kaptak. Mielőtt a szurkolók megfogalmazhatták volna évek óta magukban tartott vérmes reményeiket, csapatuk sietve zuhanórepülésbe kapcsolt, és hét találkozón át nyeretlen maradt, így a 2004-es esztendőt a 17. helyen zárta, azaz a kiesés réme ismét ott lebegett az El Nuevo Sardinero stadion felett.

Ez nagyon nem tetszett a klub elnökének, aki mélyen a zsebébe nyúlt januárban, de a várakozásokkal ellentétben nem Alcaraz felmondólevelét vette elő onnan, hanem néhány köteg eurót, amelyből nem kevesebb, mint öt új játékost szerződtetett az újév első hónapjában. A kapus Tono a Recreativo Huelvától, a védő Argel a Benficától, a középpályás Pablo Sierra a Córdobától (kölcsönből vissza), Gerardo Torrado a Sevilla FC-től, a csatár Óscar Rodríguez pedig a Real Valladolidtól érkezett. Igaz, akadtak távozók is: Cristian Álvarez Sierráért, Diego Mateo pedig Rodríguezért cserébe került a másodosztályba, a remek formában lévő tunéziai középpályás, Mehdi Nafti pedig a Premier League-ben folytatja pályafutását, miután a télen nagybevásárlást tartott Birmingham City igazolta le.

Hogy erősödött, vagy gyengült-e a tranzakciók révén a Racing, nehéz eldönteni, hiszen az eredmények éppen olyanok, mint az ősszel, azaz rosszak: a januárt a Málaga CF legyőzésével kezdte a csapat, de ezt követően két döntetlen és három vereség volt a mérleg. A gyenge szereplésnek meg is lett a szokásos következménye: a Villarreal CF otthonában elszenvedett vereség után a vezetőség felbontotta Alcaraz szerződését, utódául pedig Nando Yosut nevezte ki.

Az új mester debütálása nem sikerült valami fényesre, hiszen a Racing hazai pályán 3-1-re kikapott a Real Sociedadtól, mégpedig úgy, hogy a baszkok a 35. percben már 3-0-ra vezettek, azaz a zöld-feketéknek esélyük sem volt a pontszerzésre. Az öt téli szerzemény közül mindössze a mexikói Torrado játszott a találkozón, azaz Yosu is ugyanazokból a játékosokból válogat, mint elődje, igaz, nem feltétlenül azért, mert elégedett velük, hanem mert a többiek még a most játszóknál is alacsonyabb színvonalú játékra képesek. Ez nem sok jót sejtet a csapat számára, amely egyre mélyebbre süllyed, és nemcsak a táblázaton: a hírek szerint komoly belviszályok dúlnak a klubnál, meglehetősen puskaporos a hangulat az öltözőben.

Most még nem késő ráncba szedni a csapatot, a Valencia hazai legyőzésével javított is helyzetén a gárda, és még 14 forduló van hátra, de Nando Yosunak minden szakmai és pedagógiai tapasztalatára szüksége lesz, hogy rendet rakjon a fejekben, és a csapatnak esélye legyen arra, hogy meghosszabbítsa élvonalbeli tagságát. S hogy a szurkolóknak mikor lesz már végre részük egy nyugodt idényben? Talán jövőre...