Freiburg: fekete hetek a Fekete-erdőben

Amikor az SC Freiburg a német kupában hazai pályán demoralizáló, 7-0-s vereséget szenvedett a Bayern Münchentől, a csapat szurkolói minden bizonnyal azt gondolták: ennél rosszabb már nem jöhet a számukra. Azonban tévedtek, hiszen pár nappal később az FSV Mainz elleni kiesési rangadón a csapat még gyengébb teljesítményt nyújtva 5-0-s vereséget szenvedett, ezzel visszacsúszott a tabella utolsó helyére, és helyzete szinte teljesen kilátástalannak tűnik.

A freiburgi együttes éveken keresztül volt a semleges német szurkolók hazai kedvence a maga rövid passzos játékával, játékosai szimpatikus hozzáállásával, és egyszer-egyszer még az eredmények is a klub vezetőségét igazolták, hiszen az egyesület tíz év alatt kétszer is kiléphetett a nemzetközi porondra - igaz, ugyanannyiszor ki is esett a legjobbak közül. A feljutás azonban mindig egyből sikerült a gárdának, és a csapat mestere, Volker Finke által kifejlesztett klubmodell követendő példának számított Németországban.

A gárda a jelenlegi idénynek is azzal a céllal vágott neki, hogy megőrizze élvonalbeli tagságát, és a rajt nem is sikerült rosszul, elvégre több mint egy év után a csapat végre megint mérkőzést tudott nyerni idegenben. A folytatás azonban annál pocsékabb volt: nyolc fordulót követően a Freiburg már kieső helyen állt, a 16. játéknapot követően pedig (amikor a Werder Brementől hazai pályán kapott ki 6-0-ra) visszaesett az utolsó pozícióba.

Ez az eredmény valósággal demoralizálta a gárdát, és ami a legrosszabb volt a szurkolók számára, a jelek szerint Finke mester is kezdte elveszíteni a hitét a csapatban. A szakember pozíciója ezzel együtt megkérdőjelezhetetlen a klubnál, az elnök, Achim Stocker kijelentette: Finkét csak Finke menesztheti, vagyis a tréner csak akkor távozik, ha maga mond le posztjáról.

Ez azonban nem történt meg, és úgy tűnt, hogy a téli szünetben a szakember újult erővel veti bele magát a munkába annak érdekében, hogy végrehajtsa a lehetetlent, és benntartsa a gárdát. Ennek érdekében olyan eszközhöz nyúlt, amelyet az évek során csak elvétve alkalmazott: jelesül szezon közben igazolt focistákkal erősítette meg a keretet.

Januárban három új szerzemény is érkezett Freiburgba, márpedig ilyen "igazolásdömpingre" a klub történetében csak egyszer volt példa, anno 2001 telén is három focistát szerződtetett az egyesület. Akkor sem költött azonban olyan sokat, mint most: a Dinamo Moszvka grúz válogatott védője, Otar Hizanisvili (akivel háromra emelkedett a freiburgi grúz kontingens létszáma) ugyanis közel 800 ezer euróba került, és ezzel ő lett az SC Freiburg történetének legdrágább futballistája!

A másik két labdarúgó Ausztriából érkezett: a holland támadót, Samuel Koejoet az FC Wacker Tiroltól vették meg, míg a balhátvéd Andreas Ibertsberger az SV Salzburgot hagyta ott a freiburgiak kedvéért - érte cserébe a pár éve még az egyik legnagyobb német ígéretnek tartott Tobias Willit engedték át.

Mint a névsorból is látható, Finke elsősorban a hátsó alakzatot akarta megerősíteni, nem véletlenül, hiszen az ősszel a Freiburg védelme volt a legkönnyebben sebezhető, egyetlen gárda sem kapott több gólt. Hizanisvili és Ibertsberger is rögtön a kezdő tizenegybe került, és az első két tavaszi fordulóban úgy tűnt, hogy a húzás tökéletesen bejött.

A freiburgiak előbb a velük azonos pontszámmal álló Hansa Rostockkal játszottak idegenben gól nélküli döntetlent, majd hazai pályán 1-0-ra legyőzték a VfL Wolfsburgot - két mérkőzés alatt tehát egyetlen találatot sem kaptak. Hátrányuk ugyan továbbra is hat pont maradt a bennmaradást érő pozícióban álló csapatokkal szemben, de a tendencia biztató volt, és Finke is arról nyilatkozott, hogy újra élvezi a munkáját.

A reménykedés azonban hamar véget ért: a szintén kiesőjelölt Borussia Mönchengladbach ellen idegenben nagy küzdelemben kikapott a gárda, és hazai pályán a Hannover '96 ellen is csak egy döntetlent könyvelhetett el. Ezt követően pedig négy vereség következett, köztük a Bayern München elleni kupamérkőzés, amelyen hét gólt kapott a gárda, majd az FSV Mainz elleni 0-5 - ez utóbbi eredmény azt jelentette, hogy a csapat ismét az utolsó pozícióban találta magát, és immár kilenc pont a lemaradása.

A helyzet tehát szinte kilátástalan, és immár valóságos csoda kellene ahhoz, hogy az SC Freiburg bennmaradjon a Bundesligában, azonban Finke a saját korábbi munkáját tenné tönkre azzal, ha most bedobná a törülközőt. Korábban már kétszer sikerült visszajuttatnia a klubot az élvonalba, így a mostani esetleges kiesést sem fogná fel tragikusan.