Kevin Keegan végleg felállt a kispadról

Aligha volt az angol labdarúgásban még egy olyan ellentmondásosan megítélt szakvezető, mint Kevin Keegan: az egykori világklasszis csatár iránt a szurkolók valósággal rajongtak a támadófutballt preferáló játékfelfogása miatt, a szakértők ugyanakkor gyakran a szemére vetették, hogy a taktikai érzék hiánya miatt nem képes igazán nagy eredményeket elérni. A "Hatalmas Egér" edzői pályafutásáról mindenesetre már csak múlt időben beszélhetünk, hiszen Keegan távozott a Manchester City kispadjáról, és ezzel befejezettnek tekinti karrierjét.

Kevin Keegan edzői pályafutása egykoron a Newcastle Unitednél kezdődött, és a Szarkák hívei mind a mai napig fátyolos szemekkel beszélnek arról az időszakról, amikor a "Hatalmas Egér" irányította csapatukat. A Les Ferdinand, David Ginola, Peter Beardsley nevével fémjelzett gárda látványos támadófutballt játszva valósággal lenyűgözte a szurkolókat, és a csapat az 1995-96-os szezon felénél 12 pontos előnnyel vezette a tabellát - de az idény végén be kellett érnie a második pozícióval a Manchester United mögött.

Keegan még az idény közben egy Angliában azóta is emlegetett nyilatkozatában hevesen kirohant a MU és annak edzője, Sir Alex Ferguson ellen ("Imádnám, ha megelőznénk őket" - mondta), vagyis szinte teljesen úgy viselkedett, mint egy fanatikus, a közönség talán éppen ezért kedvelte őt - de ez lehetett az oka annak is, hogy végül nem tudott aranyérmet nyerni a csapata.

A szakember a Newcastle United éléről saját elhatározásából köszönt le, mint ahogyan később a válogatottól is önszántából búcsúzott, és most a Manchester Citytől sem menesztették, hanem maga mondott le posztjáról. A legjellemzőbb módon a nemzeti csapatot hagyta ott: miután a Wembleyben lejátszott utolsó mérkőzésen a háromoroszlánosok 1-0-ra kikaptak a németektől, Keegan kijelentette: ő taktikailag nem elég érett a nemzetközi labdarúgáshoz. "Ha egy gól nélküli döntetlenre van szükség Ukrajnában, akkor ehhez nem én vagyok a megfelelő szakvezető" - nyilatkozta.

A szövetségtől került a Manchester Cityhez, amelyet sikerült feljuttatnia a másodosztályból a legjobbak közé, és benn is tartotta az együttest a Premier League-ben. Ebből a szempontból tehát tevékenysége sikeresnek mondható, elvégre a City korábban még a harmadik vonal légkörét is kénytelen volt megismerni.

Az egyesület vezetése által befektetett összeghez képest azonban az előző idényben elért 16. pozíció hatalmas kudarc volt: a klub már a másodosztályban is több mint tízmillió eurót költött, a feljutás után érkezett Nicolas Anelka közel húszmillióért, az argentin Nicolás Vuoso (aki alig pár mérkőzésen lépett pályára) hét és fél millióért, Robbie Fowler kilencmillióért, Sylvain Distin hatmillióért, David Sommeil négy és fél millióért. David James, Trevor Sinclair, Claudio Reyna egyaránt közel három-hárommillióba került.

Mivel a nemzetközi kupaszereplés kiharcolása csak egyszer sikerült az elmúlt években, nem csoda, hogy a Manchester City csőd közeli helyzetbe került, és a jelenlegi pontvadászat előtt már nem tudott ilyen mértékben erősíteni; csupán két új focista érkezett, és ők sem számítottak akkora sztárnak, mint a korábbi igazolások.

A tudatos, szisztematikus csapatépítés azonban nem Keegan erőssége, így aztán hiába álltak még mindig remek labdarúgók a rendelkezésére, az eredmények meglehetősen rosszak voltak: hét forduló után a gárda csupán a 14. helyen állt, de a klub elnöke kijelentette, hogy továbbra is ragaszkodik a menedzserhez. Később javult is valamit a helyzet, de Keegannek akkor már szerencséje sem volt, hiszen együttesét páratlan sérüléshullám sújtotta: Trevor Sinclair az ötödik játéknapot követően térdszalag-szakadást szenvedett, így ő ebben az idényben már nem léphet pályára, de hosszú időre kidőlt a sorból Sun Jihai, Ben Thatcher és Claudio Reyna is; néhány összecsapásról pedig Robbie Fowlernek és Joey Bartonnak is távol kellett maradnia.

Utóbbi labdarúgó személye azonban jól mutatja, hogy Keegan a drága igazolások ellenére azért egyre jobban támaszkodott a saját nevelésű fiatalokra. A "koronagyémánt" ebből a szempontból természetesen Shaun Wright-Phillips volt, aki már a válogatottban is bemutatkozhatott, de Barton is alapemberré vált a Cityben, és sok lehetőséget kapott Stephen Jordan, Nedum Onuoha, Willo Flood, az utóbbi időben pedig Bradley Wright-Phillips is.

Az együttes azonban hiába volt gyakran a határán annak, hogy felzárkózzon a középmezőny elejéhez, sohasem tudta átlépni saját árnyékát: legutóbbi három hazai mérkőzésén például csak egy pontot szerzett, pedig ha a két elveszített összecsapást megnyerte volna, akkor 29 forduló után nem a 12., hanem a hetedik helyen állt volna.

A Bolton Wanderers ellen azonban Keegannek csak egy rendkívül lecsupaszított keret állt a rendelkezésére, elvégre az anyagi problémák enyhítése érdekében januárban tízmillió euróért eladták Anelkát a Fenerbahcénak, és Shaun Wright-Phillips is megsérült - az újabb vereség pedig már túl sok volt a szakembernek.

A kispadra Keegan asszisztense, az egykori legendás balhátvéd, Stuart Pearce ült le, aki ugyan elődjéhez hasonlóan rendkívül fanatikusan áll hozzá a labdarúgáshoz, ám már csak egykori posztjából eredően is sokkal pragmatikusabban fogja fel a sportágat. Pearce egyelőre a szezon végéig kapott bizalmat, de bízik benne, hogy a nyáron majd meghosszabbítják kontraktusát.