Még nem adta fel a harcot az Atalanta

Az Atalanta a nyáron jutott fel az élvonalba, de az újonccsapatok többségével ellentétben a bergamóiakat nem ragadta magával a feljutás okozta eufória, és nem kezdték olyan jól a bajnokságot: a kék-feketék hamar elfoglalták helyüket a táblázat alján, és azóta sem mozdultak el onnan. Sőt, sokáig az a veszély is fenyegette a csapatot, hogy megismétli az Ancona tavalyi, igencsak szerény teljesítményét. A téli edzőváltás azonban fordulatot hozott az együttes életében.

Arra még a klub legvérmesebb szurkolói sem számítottak, hogy az Atalanta diadalmenetben vonul majd végig a Serie A mezőnyén, de abban azért joggal reménykedtek a csapathoz közel állók, hogy a másodosztályban remekelt és nyáron néhány rutinos játékossal megerősített bergamóiak a középmezőnyre jók lesznek.

Hamar kiderült azonban, hogy ez nem így van, hiszen Andrea Mandorlini együttese pocsékul kezdte a szezont, az első nyolc bajnokin mindössze négy pontot szereztek Demetrio Albertiniék. A helyzet a továbbiakban sem javult, még annak ellenére sem, hogy az edző bátran kísérletezett: az első néhány fordulóban szinte minden találkozón más összetételben küldte pályára csapatát, de egyik taktika sem bizonyult eredményesnek.

Sem a szurkolók, sem a vezetőség türelme nem bizonyult végtelennek a szakember irányában: miután az Atalanta még november végén is nyeretlenül állt a 20. helyen (13 mérkőzés után hét döntetlen és hat vereség volt a csapat mérlege), már a levegőben lógott az edzőváltás, de a klub elnöke, Giacomo Randazzo akkor még nem menesztette Mandorlinit. A következő forduló (egyben a következő vereség) után viszont már igen: a palermói 0-1 utáni héten már Delio Rossi vezette a kék-feketék edzéseit.

A 45 esztendős mester, ahogy az elnök fogalmazott, nem a legolcsóbb, hanem a legjobb megoldás volt a lehetséges jelöltek közül; az élvonalban már a Salernitanát és a Leccét is irányított trénertől nem kevesebbet várt a vezetés, mint hogy felrázza és az élvonalban tartsa a csapatot. Rossi persze nem tudott azonnal csodát tenni: első mérkőzését vele is elveszítette az Atalanta, amely így 15 forduló alatt mindössze hét pontot szerzett, és reménytelen helyzetben zárta a 2004-es esztendőt. 2005. január 6-án viszont valóságos csoda történt az Atleti Azzurri d'Italia stadionban: az Atalanta a horvát Igor Budan góljával 1-0-ra legyőzte a Fiorentinát!

Nemcsak a siker volt régen látott vendég a klub háza táján, hanem a szerzett gól is, arra ugyanis legutóbb még október végén, az AC Parma ellen volt példa, utána hat találkozón át volt képtelen az ellenfelek hálójába találni a csapat. Vízkeresztkor mindkét sorozat megszakadt tehát, de azért minden nem változott meg egy csapásra: ismét egy hosszú, hat találkozón át tartó nyeretlenségi sorozatot produkált az együttes, úgy tűnt tehát, hogy a nagy téli bevásárlás sem hozta meg a várt eredményt.

A januári átigazolási időszakban ugyanis Rossi alaposan átalakította a keretet: távozott Albertini (FC Barcelona), Damiano Zenoni (Udinese), Giampaolo Pazzini (Fiorentina) és Luca Saudati (Empoli), az értük kapott pénzből viszont jócskán bevásárolt a klub: nem kevesebb, mint hat új futballista érkezett Bergamóba.

A védő Stefano Lorenzi visszatért Arezzóból, a többiek viszont valódi új fiúk: Giulio Migliaccio a Ternanától, a brazil Adriano Pereira da Silva a Palermótól, Davide Sinigaglia az Arezzótól, a nigériai Stephen Ayodele Makinwa a Genoától, a görög Lambrosz Hutosz pedig az Internazionalétól érkezett.

Nem csoda, hogy többségük csatár, hiszen, mint az a fentiekből kiderült, elsősorban a góllövéssel álltak hadilábon a bergamóiak. Sinigaglia rögtön az első bajnokiján betalált, mégis elsősorban Makinwa megvétele bizonyult jó befektetésnek: a nigériai első tíz találkozóján nem kevesebb, mint hat gólt lőtt, ebből ötöt a bajnokságban, így alig másfél hónap alatt a csapat házi gólkirálya lett.

Az utóbbi hetekben ráadásul nemcsak a gólok jöttek, hanem a győzelmek is: február elején a Livornót győzte le a csapat 1-0-ra (a veterán védő, Luigi Sala góljával), majd a következő hazai találkozót is sikerült megnyerni (a Bologna FC ellen 2-0-ra), s Cagliariból is elhozott egy pontot a csapat. Ezt követően pedig az AC Parma, sőt idegenben a Sampdoria ellen is megszerezték a három pontot Massimo Taibiék.

A 29. fordulóban, Genovában aratott diadal nemcsak azért jelentős, mert a gárda első idegenbeli sikere a bajnokságban, hanem azért is, mert hosszú hónapok óta először elérhető közelségbe került a bennmaradás: a 24 ponttal álló Atalanta csupán hat egységgel van lemaradva az osztályozós helyen tartózkodó AC Parmától. Ez a hátrány pedig kilenc forduló alatt ledolgozható, így akár az is megtörténhet, hogy Delio Rossi megmenti a klubot a kieséstől.